Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)
I. A mai városépítészet és a város jövőképe - Dobrossy István: Várostervezési koncepciók, a város építészeti karaktere az ezredfordulón (Történelmi áttekintés)
városkép alakításának.) Ténymegállapítás volt ekkor, hogy a város népessége „instabil", vagyis a népességet felszívó ereje nagy, de megtartó ereje kicsi. „Súlyosbítja ezt, hogy a népesség kicserélődése a kvalifikált munkaerő elvesztését is magában hordozza, az összes vándorlási pozitívumot szinte kizárólag a 8. osztálynál alacsonyabb iskolai végzettségű népesség jelenti. Azaz a népesség kicserélődése a kvalifikációs szint folytonos cserearány romlása mellett megy végbe... A jövő szempontjából nem e kedveződen tendenciák ténye, hanem öngerjesztő jellege veszélyes. A népesség kicserélődése közben a kvalifikációs cserearány romlás azért következhet be, mert a gazdaság nem csak merev és egyoldalú, hanem alacsony hatékonyságú is, így nem tudja megtartani a képzett munkaerőt." Az öngerjesztés lényege pedig az, hogy a kvalifikáció csökkenése a hatékonyság további csökkenésével (is) együtt járt. Már világosan megfogalmazódik, hogy a problémák egyik súlyos összetevője a nehézipar lemerevedett, változásra alkalmatlan struktúrája. Ez éppúgy kihat a természeti környezetre, mint a város egészére, mint élő, létező organizmusra. A lakáscentrikus városfejlesztés egy adott térszerkezeti rendszerben olyan mennyiségorientálttá vált, amely elsődlegesen számokban jelenik meg. A lakásépítés pedig „technológiájában, összetételében, beépítési módjában egysíkú, így egy heterogén társadalom differenciált igényeinek kielégítésére nem alkalmas, ezért erősíti a merev gazdaság által kiváltott népességrotációt." Az 1983-ban jóváhagyott városépítési koncepció bár világosan fogalmaz az adott és várható problémákat illetően, mégsem jut el odáig, annak felismeréséig, hogy a gazdasági struktúra összeomlott, s a gyáripar összeomlása egyben azonnal létrehozza a munkanélküliséget, ennek állandósulása pedig a város lélekszámának rohamos csökkenéséhez vezet(het). A városépítési koncepció abból indult ki, hogy 1980-ban 213 000 lakosa volt Miskolcnak, s ez 240 000-re még növekedhet, de hosszú távon a város 270 000 embernek lesz a lakóhelye. A Miskolc környéki településcsoport (14 település) pedig a XXI. század első évtizedében 70 000 fő lakónépességnek ad helyet. A tervből alábbiakban csak a lakásellátás, az idegenforgalmi szerepkör erősítése és az épített környezet védelme című témaköröket emelem ki. A lakásellátás egyik fontos — minden rendezési tervben „történelmi örökség"ként emlegetett — része az avult, rehabilitációra nem alkalmas lakásállomány bontása, a másik a meglévő állomány komfortfokozatának növelése, a harmadik pedig az új lakásépítés. Miskolc (Nagymiskolc) lakásállománya 1980-ban megközelítette a 65 ezer különféle minőségű, alapterületű, anyagú, jellegű lakást. Ezek közül 14% volt az, (kb. 9 000 db) amelyet lebontásra ítéltek. Az ún. hosszú és ún. nagy távban történő gondolkodás 8 860+7 770 db, összesen 16 630 lakás