Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

I. A mai városépítészet és a város jövőképe - Dobrossy István: Várostervezési koncepciók, a város építészeti karaktere az ezredfordulón (Történelmi áttekintés)

megszűnését tervezte. A rekonstrukcióra alkalmasnak ítélt „történelmi belváros"-! területeken nagyon magas volt a szanálási arány. A belvárostól távolodva más célú, más beépítésű területigény miatt 6 600 lakást kívántak elbontani. A „más" terület-felhasználás azonban védősávok, zöld területek, új közlekedési útvonalak kialakítását szolgálta. Martintelepen, Szirmán és Görömbölyön saját telken új családi házak, néhány lakásos társasházak és sorházak fiatalították a településrész képét. A terv karbantartás, komfortosítás, rehabilitáció címen évi 320 lakás komfortosítását ütemezte úgy, hogy a felmérések szerint 4 800 db lakást kellett, hogy érintsen ez a munka. Miskolcon a rehabilitáció kb. 6 000 lakást, a város egész területén a rehabilitáció és a komfortosítás együtt kb. 12 000 lakást érintett. A lakásépítésnél — egyenletes ütemet feltételezve — évente 1 500, az ötéves tervciklus alatt 7 500 új lakás átadása volt a cél. (Készült 15 éves lakásépítési terv is, amelyben — pontos helymeghatározás nélkül — 22 500 db új lakás felépítése és átadása szerepelt.) Úgy ítélték meg, hogy „a megfelelő lakáskultúra kialakításához nagyon fontos a nagylakások arányának növelése, a szükséges mennyiség megépítése." Az épülő és átadandó 3, 5 ill. több szobás lakások számaránya az egészben 34,6%-ot képviselt. Az új lakásépítéseket úgy kellett megoldani, hogy az építési területeket nagyon egyértelműen behatároltak, leszűkítettek. „A lakásépítést nagyrészt Miskolc belterületén kell megvalósítani, a rekonstrukciós területeken laksűrűség növeléssel, ill. a be nem épített területek lakásépítési területként való felhasználásával... Külterületekből lakóterület céljára csak az északi domboldalak egy része, ill. Tapolca—Komlóstető közötti összekötő út mente vonandó (vonható) belterületbe." Az egyik alternatíva (az 1954. évihez hasonlóan) a Martintelep—Szirma közötti terület részbeni beépítését javasolta a terület víztelenítése, feltöltése után. Városszerkezeti szempontból viszont sem intenzív beépítést, sem nagy népességszámot nem terveztek ide. Meg nem fogalmazva is az Avas látványának ellensúlyozása is szerepet játszott az itt tervezett beépítésben. 1980-ban már nyilvánvaló volt ugyanis, hogy „a kiemelkedő dombokra telepített, ill. a szűk völgyet völgyzárógátként elfalazó 10—11 szintes középmagas beépítés a várossziluettet és a táj és város kapcsolatát sok helyen tönkretette." A rendezési tervben — a statisztikai adatokon túl — terjedelmesen, de érdekes módon kap helyet az idegenforgalom, amely térségen belüli mozgást és a térség által vonzott mozgást, idegenforgalmat tételez fel. Miskolc, Tapolca, Lillafüred, Bükkszentkereszt, Répáshuta, Bükkszentlászló, a Csorbatelepi tavak és a Mályi—nyéki tavak idegenforgalmi vonzereje és fejlesztése vetődik fel, de pl. a diósgyőri várnak és környékének nem tulajdonítanak je-