Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

I. A mai városépítészet és a város jövőképe - Dobrossy István: Várostervezési koncepciók, a város építészeti karaktere az ezredfordulón (Történelmi áttekintés)

Egyik a város idegenforgalmi jelentőségnek (Avas, Tapolca, Lillafüred, diósgyőri vár) hangsúlyozása, a másik a város fő forgalmi hálózatának alakítása. Lillafüred és Tapolca üdülőhellyé nyilvánítása mellett (ezek egyébként a két háború között — igaz más szempontokat véve figyelembe - már megtörténtek), a férőhelyek számának erőteljes növelése mellett foglaltak állást. (A férőhelyek számának növelését Tapolca esetében minden bizonnyal nem a mai beépítési szinten gondolták elérni.) A diósgyőri üdülőterület középpontjában a vár rekonstrukciója és a fürdő fejlesztésén túl az állatkert létesítése állt. Miskolc belvárosában hangsúlyozták az Avas „ráláthatóságát", a látvány városképbe történő beillesztését. A terv a Dózsa Gy. u. és a Városház-tér összekapcsolása volt a műemléki látvánnyal, ami a mai Disz-tér „kibontását" feltételezte, de még gondolat szintjén sem vetődött fel a Szinva lefedése. Az Avas déli és keleti oldalának beépítését másképpen látták a budapesti VATI szakemberei és másképp a Miskolci Tervező Iroda szakemberei. A fővárosiak városkorona-szerű, sűrű beépítést láttak helyesnek, a miskolciak szerint „helyesebb az Avast laza, kertes beépítés számára fenntartani, mely esetben a miskolci Rózsadomb szerepe vár rá." Meszléry Zoltán a Miskolci Közlekedési Vállalat főmérnöke volt a kidolgozója a város „leendő" forgalmi hálózatának. A város történelmi fejlődésének, változásainak megfelelően a forgalmi hálózat csakis a tengelykeresztmetszetre épülhet, de ez némi keleti irányú eltolódást jelent a városközponttól. A városközpontnak elfogadott „villanyrendőrétől kelet—nyugati irányba a Szemere u. — Lillafüred között a 22-es út, a Szemere u. és Sajó (ill. a városhatár) között a 3-as út, észak-déli irányban a Szentpéteri kapu és a Kazinczy u. között a 23-as út, a Kazinczy u. és Hejőcsaba között a 3-as út jelenti a közlekedés fő nyomvonalát. Ezt a csomópontot csak 1960-ig tartották alkalmasnak arra, hogy a közlekedést zökkenőmentesen bonyolítsa. Az észak—déli tehermentesítő utak nyomvonalának kijelölésénél visszatértek a XIX. századvégi, XX. század eleji elképzelések. Nevezetesen az egyik a mai Soltész Nagy K. utcát tekintette fő forgalmi útnak, amelyet a Rudolf és Ferenc laktanyákon keresztül vezettek volna, s a város lakadan határán túl csadakozott volna a 23-as Szentpéteri úthoz. A másik elképzelés (s ez a miskolciak egyetértésével találkozott) a Szilágyi Dezső utcán vezette volna be a városba az M3-as országutat, a Népkerten (temetőkön) és mester utcákon (ez volt a Gordon-nak nevezett városrész) vezette volna tovább az Adyhídig, majd a Búza-térnél kialakított csomópont után tért volna vagy a Szentpéteri kapu (26-os út), vagy a Zsolcai kapu (3-as út) felé. A döntés e mellett a koncepció mellett született, de a XX. század vége felvetette az észak-déli átmenő forgalom bővítését még egy, ettől is keletebbre kialakítandó útvonalon. Ebben minden bizonnyal szerepet játszik az is, hogy a Bú-