Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Gyarmati Béla: „Csoda ez a Galéria" kultúrközpont a város szívében

Grafikai Biennale létrehozását. Törekvéseik sikerrel jártak, s ezzel — bármennyire is bombasztikusán hangzik - új időszámítás kezdődött képzőművészetünk történetében. 1961. óta ugyanis Miskolcon „hitelesítik" a grafikusokat — mindenkor rendkívül magas mércével mérve. Amit a nagydíjasok névsora is bizonyít.

3 Miután Feledyt említettük (s érdemeit nem feledhetjük) róla még annyit, hogy Kossuth-díja mellé Miskolc városa házat — kiállítási épületet - adott. 1989 óta a Deák téren álló kis barokk polgárházban, rendszeresen megújuló, grafikai és festészeti anyagával jelentkezik. A „céhbeliség öntudatáról" kellene most szólni — amit nem véledenül említett Supka Magdolna. Az elmúlt jó három évtizedben - mióta a városban élek — lépten-nyomon tapasztalom ezt a céhbeliséget, ami a művészek mindenféle különbözősége mellett, illetve ellenére, oly sok mindenben megnyilvánul. Nyilván fontos szerepe van ebben az individumnak, de mégiscsak a szakma míves jellegében (ha úgy tetszik technikai kívánalmaiban, bravúrjaiban) van a dolog nyitja. Ahogy például a művész egy fényesre csiszolt cink- vagy rézlemezt meglát és azonnal megkíván a pályatárs asztalán. És rövid „alku" után már hozzá is lát a hidegtű-karchoz, ott a helyszínen az „idegen" műteremben. De hát éppen az a céhbeliség nagyszerűsége hogy nem idegen a közeg; a céhen belül bárki, bárhol, bármikor ehet, ihat, alhat, s főként dolgozhat! Ám, nem annyira a mindenséghez méri magát, mint inkább munkatársaihoz, azok teljesítményéhez. Mert persze, hogy fontos a hivatalos zsűri véleménye, a produktum azonban legelőbb a műteremben minősíttetik. Olykor szavak nélkül. Merthogy a céhbeliek így is értik egymást. Az írás magányos mesterség, talán még a festés is az. A grafika más. A grafikusok műhelyében néha ugyanazt a virtust éreztem, mint ami a mesterlegényeket fűti, mikor az izzó vasat verik. F. Antal Elemér visszaemlékezéseiben olvasom, hogy Aba-Novák a nyomtatást sohasem szerette. „Minden alkalommal engem kért, hogy lemezeiről nyomtassak. Nyomtatásaimat viccesen dedikált karcaival fizette. "

4 Az ilyesmi is mennyire jellemző a céhbeliekre. Tudom, mert üldögélhettem Rékassy Csaba és Ágotha Margit családi műhelyében, sokszor láttam Lenkeyt dolgozni, s mikor Feledy meg Reich Károly együtt (és egyszerre, mintegy versenyezve) rajzolták teli szerkesztőségi szobám falát, hallhattam R.K. Feledynek címzett eme elismerését: „Az istenit a kezednek!" 3 Az Országos Grafikai Biennálék nagydíjasai: Hincz Gyula, Kondor Béla, Feledy Gyula, Csohány Kálmán, Pásztor Gábor, Würtz Ádám, Lenkey Zoltán, Rékassy Csaba, Somogyi Győző, Banga Ferenc, Swierkiewicz Róbert, Szemethy Imre, Almási Aladár, Püspöki István, Pásztor Gábor, Gaál József, Szabados Árpád, Lévay Jenő, Somorjai Kiss Tibor, Baranyay András 4 Zsákovics ferenc: A rézkarcoló nemzedék... Miskolci Galéria 2001, 92. o.