Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Dobrossy István: Megemlékezés Lévay József akadémikus, költő, közéleti személyiség születésének 175. évfordulóján, miskolci díszpolgárságáról

„Miskolc bölcsé"-nek neveztek és tiszteltek. Halála után ugyan utcát neveztek el róla, de az 1946-1949 közötti nagy utcaátkeresztelések idején ettől megfosztották. (Ez ma a Madarász Viktor utca.) Az sem válaszolható meg, hogy a 20. század első felében egyetlen polgármesterünkből sem lett díszpolgár, pedig egyikőjük sem polgármesterként halt meg. Az emlékezet évtizedeken át megőrizte Soltész Nagy

7 Kálmán, Szentpáli István, Nag}

7 Ferenc vagy Hodobay Sándor nevét. A díszpolgársággal kapcsolatos érdekességeket, különlegességeket hoszszasan lehetne sorolni, de a kérdést zárjuk le azzal, hogy a díszpolgári cím, elismerés adományozásával kapcsolatos, jelenlegi szabályrendelet a posztumus adományozható elismerést a halálozás utáni két évben határozza meg, tehát nincs arra lehetőség, hogy visszamenőleg tegyen „történelmi igazságtételt" a döntést előkészítő, javaslatot tevő mindenkori bizottság. * * * Lévay Józsefet 1910-ben iktatta be a város képviselőtestülete Miskolc díszpolgárai sorába. Az elismerés szólt a közhivatalnoknak, a „koszorús" költőnek, akit a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai sorában választott. Lévayt — aki a jogot és a német nyelvet Késmárkon tanulta —, már megkívánható jogi gyakorlattal a háta mögött 1852-ben fogadta egykori iskolája Miskolcon, immár az irodalom tanáraként. 1865-ig volt hivatása a pedagógiai munka, de csak Miskolcon, hiszen Arany János utódjaként meghívták a nagykőrösi gimnáziumba, ő azonban nem cserélt várost. Tanárként szegődött el közhivatalnoki-közigazgatási munkára a vármegyéhez, ahol a ranglétra alsó fokán kezdve, aljegyző lett. 1865-től közel három évtizeden át volt Borsod vármegye főjegyzője, munkásságának utolsó évében pedig az alispáni cím és tiszt (névleges) viselője. Mint az irodalmi és a közigazgatásban használt nyelv professzori szintű ismerője megszámlálhatadan köszöntő és búcsúbeszédet fogalmazott, sokat el is mondott, de nem tartotta önmagát jó szónoknak. Kortársai és munkatársai is azt tartották róla, hog}

7 „pennájában rejlik igazi ereje". Ennek a megfogalmazásnak az alapját maga Lévay jelentette, aki ha egy-egy megyei közgyűlésen valamiben nem sikerült közös nevezőre jutni, „majd kihozza a penna" — fogalmazott, s mások számára elképzelhetetlen gyorsasággal formálta, s rögzítette más formába a határozati javaslatokat. Emlékét, magyar tanári felkészültségét így nagyon sok közigazgatási-hivatali nyelvre „áttett" szöveg, irat, közgyűlési jegyzőkönyv őrzi a Levéltárban. (Csak érdekességként említem meg, hogy a hagyomány Lévay Józsefnek tulajdonít egy 1849. februári honvéd-választmányi ülésen készült jegyzőkönyv újra írását. 1849-ben Miskolcot kétszer szállták meg osztrákcsászári és kétszer orosz-cári csapatok. Az osztrákok 1849. január 25-én jöt-