Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Dobrossy István: Megemlékezés Lévay József akadémikus, költő, közéleti személyiség születésének 175. évfordulóján, miskolci díszpolgárságáról

tek be a városba, s február 6-án vonultak el. Elfogatóparancsot adtak ki Szemere Bertalan ellen, ami eredménytelen volt, de mert erre az időre is kinevezték a helyi közigazgatás „Schultzig-alispán"-ját, lefoglalták a megyei iratokat. Egy 1849. február 15-én tartott Honvédelmi Választmányi ülés jegyzőkönyve szerint a korábbi ülés 1—11. számokkal ellátott jegyzőkönyveit Schultzig tábornok elvitte. A bejegyzés arról szólt, hogy a császári sereg által kinevezett tisztségviselők követtek-e el törvénysértést. A jegyzőkönyvek másodpéldányait azonban valamelyik tisztviselő elrejtette, s miután ez előkerült az újra bemásolására, a történeti hitelesség biztosítására Lévay Józsefet kérték fel, ő volt a garancia. A történet szépséghibája, hogy ezt a megmaradt dokumentumok nem igazolják, ellenben erősítik Lévay pennája ékességéről szóló legendákat.) Lévay Józsefhez erőteljesen kötődött az 1826—1909 között élt Gyulai Pál. Kapcsolatukat — ami hasonló koruk szülte hasonló szokásaikból is következhetett — „ideális barátság"-nak nevezték, amelynek jellemzője az őszinteség volt. Az őszinteség persze nem jelent tévedhetedenséget. Gyulai ugyanis azt írta, hogy „Lévay egy főjegyzői tollért megtépte költői szárnyait". A költő és a hivatalnok szembeállítása később oldódott, hiszen azt fogalmazza meg Gyulai, hogy Lévay „tovább virult a magyar irodalom mérhetetlen dicsőségére". Nos, hogy hivatalnokként vagy költőként volt-e jobb és „eredményesebb", vagy alkotott-e maradandóbbat Lévay József, megítélés kérdése, s ebben valóban megoszlik a szakma képviselőinek véleménye. Az viszont bizonyos, hogy Lévay a vármegye tisztviselőjeként nem túlzottan kedvelte az önállóságra vágyó, a megyétől elszakadni kívánó Miskolcot. Ezért szép és gesztusértékű miskolci díszpolgársága. Az indoklásban nem is vetődött fel a megyei tisztviselő kapcsolata a várossal, az elismerés a költőnek szólt. A korábbi gyakorlattól eltérően nem külön-külön, hanem együttesen terjesztették a közgyűlés elé Horváth Lajos és Lévay József nevét, érdemeit elfogadásra. A határozat (Kgy. 86/1910.) a következőket tartalmazza: „Tisztelettel indítványozzuk, hogy tekintettel azon kiváló érdemekre, amelyeket mint Miskolcz városának évtizedeken át országgyűlési képviselője, továbbá mint a magyar törvényhozásnak egyik elsőrendű tagja, közéleti működésében szerzett, Méltóságos Horváth Lajos főrendi házi tag urat, valamint nagy irodalmi és kiváló költészeti munkásságára való tekintettel élő költőink egyik legnagyobbikát, Nagyságos Lévay József nyugalmazott alispán urat válassza meg Miskolcz t.h.j.f. város a szervezeti szabályrendelet 12. paragrafusának 15. pontja értelmében városunk díszpolgáraivá és az erről szóló díszoklevelek az illetőknek küldöttségileg adassanak át."