Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Veres László: Miskolc és a diósgyőri koronauradalom kapcsolatának évszázadai

döntő része azonban szétszórtan a különböző településeken helyezkedett el, amelyek összterülete 1848-ban csak 10.183 magyar hold nagyságú volt. A korábbiakban a diósgyőri koronauradalmat Észak-Magyarország egyik legnagyobb dominiumaként említettük. Ennek a megállapításnak ellentmondóak az előbbi adatok. Azonban ezek a művelhető területekre vonatkoznak. A diósgyőri uradalom — mint a hegyvidéki uradalmak általában — hatalmas erdőségek birtokosa volt. Több mint 100 ezer holdas erdőség tartozott a diósgyőri kincstári dominiumhoz s ennek az erdőbirtoknak a döntő része úgyszólván háborítadan, kiaknázatian volt a XVIII. századig. Mint említettük 1702-ben történt először kísérlet a királyi uradalom zálogból való kiváltására és a „korszerű", adott körülmények között hatékony gazdálkodás bevezetésére. A végső visszaváltást követő és 1844-ig tartó uradalmi birtokpolitika legfőbb jellemvonását az erdőbirtokok hasznosítására épülő gazdálkodásban ragadhatjuk meg. A diósgyőri uradalom egészét érintő birtokpolitika és az uradalmi mezővárosok, s itt is elsősorban és főként Miskolc fejlődésének felvázolása összetett, bonyolult feladat, s jelen előadásomban sem érzékeltethető tér- és időbeli korlátok miatt. Hivatkozással korábbi kutatásaimra és megjelent publikációimra, remélhetőleg elfogadható, hogy az uradalmi gazdálkodás, súlya a XVIII. század derekától áthelyeződött a kincstári erdőbirtokokra. Ugyanakkor az is megfigyelhető — mintegy a korábbi időszakok fejlődési trendjeivel ellentétben -, hogy az adminisztratív-irányítás centruma egyre inkább Miskolcra helyeződött át, abba városba, amely ekkor már nem volt közveden hatással az uradalmi gazdaságpolitika alakításában, — ha korunkból visszatekintünk — tulajdonképpen passzív részese volt a gazdasági folyamatoknak. 1755-ben a diósgyőri koronauradalom a következő településeket és azok művelés alá fogható határait, illetve határainak egy részét foglalta magába: Tebe, Szentlélek, Muhi, Ládháza, Radistyán (ma: Radostyán), Varbó, Petri (Sajópetri), Kisgyőr, Csaba (Hejőcsaba), Parasznya, Kápolna (Sajókápolna), Bábony (Sajóbábony), Felső-Győr (Majlát néven ma Miskolc északnyugati városrésze), Aranyos (Bükkaranyos), Zsolca (Felsőzsolca), Diósgyőr, Miskolc, Kövesd, (Mezőkövesd) és Keresztes (Mezőkeresztes). Összességében 3 puszta, 12 jobbágyfalu és 4 mezőváros alkotta az uradalom területét az akkor még csak alig lakott Bükk hegység és erdőbirtokaival. Tehát 16 település és a települések határait jóval meghaladó erdőslegelős birtoktest tartozott az uradalomhoz, amely területi határait alapul véve meghaladta a XVI. század végi állapotokat, amelyeket az integritás szempontjából meghatározónak, mérföldkőnek tekinthettük. A XVIII. századi merkantilista gazdaságpolitika sok nézőpontból jellemezhető. A diósgyőri koronauradalom birtoktestében rejlő értékek haszno-