Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Kobold Tamás: Kereszténység és Európa a harmadik évezred küszöbén:(Bevezető gondolatok)

ember által alakított részét." Ezek a szavak a német romantika nagy költőjétől, Novalistól származnak, aki mindezt majd 200 éve a nemzeti érzület ébredése idején vetette papírra Európával és a kereszténységgel kapcsolatban. Novalis a keresztény hitben látta az európai népek és nemzetek közötti békés együttélés alapját. Amikor az európai integráció kapcsán keresztény értékekre épülő Európáról beszélünk, óhatatlanul a „keresztény nyugat" jut eszünkbe, s Nagy Károly birodalmára, vagy V. Károly német-római császárságára gondolunk. A középkori keresztény Európa eszméje a ,,teokratikus" egység gondolatára épül, mégpedig mind a kereszténység egységére, mind pedig az egységes keresztény birodalomra. A történelemről tudjuk, a századok folyamán az egységes birodalom nem egyszer felbomlott, s csak állandó harcok és nagy áldozatok árán sikerült újraegyesíteni. Nos, a kereszténység a reformációval nyugaton is megbomlott, a birodalom a partikuláris hatalmak megerősödésével és a nemzetállamok kialakulásával előbb meggyengült, majd lassan elsorvadt. Mindazonáltal kultúráját és szellemiségét tekintve Európa a nemzetállamok idején is keresztény maradt, s ezt végső soron még a felvilágosodás és a francia forradalom egyház- és vallásellenes irányzata sem tudta alapvetően megváltozatni. Az európai integráció egyik élharcosa, Robert Schuman ezzel kapcsolatban így ír: „A kereszténység alapelvei fennmaradtak és tovább hatnak azok tudatalattijában is, akik a tételes vallásgyakorlással ugyan szakítottak, akiket azonban a kereszténység nagy eszméi változatlanul áthatnak. Ezek az eszmék jelen kori kultúránk meghatározó elemévé váltak, és azok is maradtak." Akár csak a középkori „keresztény Nyugat", a jövőbeli Európa is az egység, mégpedig a geopolitikai és kulturális egység gondolatára épül. S mégis nem csupán az idő, a hosszú évszázadok választják el a kettőt egymástól, hanem mélyreható politikai, társadalmi és világnézeti átalakulások, valamint forradalmak egész sora is. A kereszténység jelen kori állapotát vizsgálva Európában, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy defenzív helyzetbe került. Az élvezetek hajszolása és az új pogányság térhódítása következtében a mai pluralisztikus kultúrában, közgondolkodásban és közerkölcsben egyre kevésbé lelhetők fel a keresztény értékek. Ma már sokan felvetik a kérdést: Szükséges-e egyáltalán, hogy a jövő Európája elkötelezze magát egy bizonyos értékrend mellett? Nem elegendő-e, kérdezik, hogy az Európai Unió egyszerűen jól működjék? Nem lenne-e jobb, ha az Unió a jóllét és a biztonság megőrzésére korlátozná erőfeszítéseit, s egyebekben polgáraira bízná, milyen értékeket tekintenek magukra nézve érvényesnek. Ez az álláspont