Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Kobold Tamás: Kereszténység és Európa a harmadik évezred küszöbén:(Bevezető gondolatok)

megfelel annak az erkölcsi relativizmuson alapuló szemléletnek, mely a mai társadalmakban aggasztó méretekben tért hódít. Ettől függetíenül önmagunknak is fel kell tennünk a kérdést, felléphetünk-e mi, keresztények egyáltalán még azzal az igénnyel, hogy a jelenkori Európára jellemző multikulturális társadalomban „keresztény uniót" létesítsünk? Jól tudjuk, hogy Európában nem csak keresztények élnek, hanem más vallásúak is, és nem csak egyistenhívők. Hivatkozhatunk-e még minden további nélkül Európa keresztény gyökereire és hagyományaira, ha tekintetbe vesszük mindazokat a súlyos tévedéseket és tévelygéseket, amelyeket keresztény emberek, nem egyszer éppen a kereszténység eszméjével visszaélve, annak leple alatt követtek el. Nekünk Európai keresztényeknek semmi okunk sincs az erkölcsi elbizakodottságra. Nem kerülhetjük el, hogy kíméletlenül és radikálisan felvessük a kérdést: van-e még erkölcsi jogalapunk a „keresztény" Európa felépítését szorgalmaznunk? Nos, ami azt a kérdést illeti, szükség van-e egyáltalán a jövő Európájában egy általánosan elfogadott, közös értékrendre, a válasz aligha lehet kétséges. A történelem számos példát szolgáltat arra, hogy azok az emberi közösségek, amelyekben az anyagi jóllét és élvezet központi j elentőségre tett szert, nem voltak tartósak. De bármilyen fontos is az emberi lét és méltóság szempontjából, hogy biztosítottak legyenek az élet anyagi feltételei, az embernek természeténél fogva szüksége van ezen túlmenően szellemi és lelki táplálékra is. Ezért az egyesült Európa sem lehet életképes valamilyen értékrend nélkül, amely nem csak tápot és értelmet ad a megvalósítandó általános jólétnek és biztonságnak, hanem erkölcsileg is megalapozza azt. Ne feledjük el, hogy az európai intézmények tevékenysége nem merül ki csupán gazdasági és szervezeti feladatok megoldásában. Döntéseik közvetlenül, vagy közvetve az emberek létérdekeit érintik és ennek kapcsán az ezekről alkotott életfelfogását és meggyőződését, vagyis értékrendjét is. Valamilyen erkölcsi értékrend nélkül - mindenesetre félő — , hogy társadalmunkban az önzés, a könyöklés, az embertársak manipulációja, az „erősebb joga" kerekedik felül. Ennek jeleit egyébként már ma is észleljük. Márpedig az ilyen társadalom a felbomlás és a káosz veszélyének csíráit ho rdozza magában. Hadd idézzem ezzel kapcsolatban az Európai Unió Bizottsága volt elnökének, Jacques Delorsnak véleményét: „ha nem sikerül az elkövetkezendő 10 évben lelket és mélyebb értelmet adnunk Európának, akkor eljátszottuk az európai egyesülés esélyét". Kontinensük kohéziója nem alapulhat tartósan csupán a szabad személyi- és áruforgalom, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának elvén, de még a nagyobb biztonság garanciáján sem. Ahhoz, hogy az európai né-