Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

I. A mai városépítészet és a város jövőképe - Dobrossy István: Várostervezési koncepciók, a város építészeti karaktere az ezredfordulón (Történelmi áttekintés)

hát 32 344 fő össznépességet eredményez. (A XIX. század utolsó évtizedében elkezdődnek a nagy laktanyaépítések, amelyek a katonaság folyamatos növekedését jelentik egy fél évszázadon keresztül.) 1900-ban 41 075 lakost és 2 489 katonát írtak össze, a város lakossága 43 564 fő volt, 1870-hez viszonyítva megduplázódott. Az 1910-es népszámlálás 49 485 polgári lakost és 2 334 katonát talált a városban. Miskolc lakossága először 1910-ben lépte túl az ötvenezres lélekszámot (51 819 fő volt). Ilyen városfejlődési ütem ismeretében készül el Gencsi Samu „elméleti" terve, majd 1921-ben Warga László városszabályozási elképzelése, illetve térképe. A két dátum között a lényeges különbség az, hogy 1906-ban Miskolc még harcol a megyétől történő elszakadásért, az önálló törvényhatósági jog elnyeréséért, míg 1921-ben már a trianoni országhatáron belül fogalmazza meg, hogy „Felsőmagyarország székvárosa" kíván lenni. (A másik lényeges különbség, hogy a város határain belül az egyik mű arra keresi a választ, hogy mit kéne tenni, a másik pedig arra, hogy miként, hogyan lehet Miskolcot építészetileg modern várossá fejleszteni.) Gencsi megfogalmazása szerint „Miskolcz város lakossága, melyre nem mondhatni azt, hogy a körülötte fekvő latifundiumok képezték volna létezésének és fejlődésének alapját, ép e pillanatban áll tehát azon feladat előtt, hogy a jelentkező vállalkozási szellem előnyeit a maga részére kiaknázza, mégpedig az által, hogy magából és a körülötte fekvő szép helyekből oly központot teremtsen, melyen a vidéken lakó, valamint a fővárosból, sőt az ország más részéből is, üdülésre és ideiglenes tartózkodásra kívánkozó elemek szívesen megtelepedjenek vagy ideiglenes tartózkodást keressenek." A város imázsát fogalmazza meg a „kiválóság jellegével bíró intézmények" fejezetcím alatt. Legfontosabbnak tartja azt a városképet, amellyel az idegen találkozik, ez pedig a tisztaság, amely az utakat éppúgy kell, hogy jellemezze, mint a vendéglátás intézményeit, vagy a közintézményeket. A következő „látvány" feladat az Avas rendezése. „A kiválóságot az adná meg, hogy az Avas külső képe is visszatükrözné az összeforrott társadalmi életet, mely a pincézézés felújítása által megteremtetik." Mert nem elég az ősök kultuszának hódolni a pinczéssel és lacipecsenyézéssel, gondozni kell az Avast, hogy oda visszatérhessen a régi patriarchális élet. A város sajátos vonásává kellene tenni a közfürdőket és Arad példájára a népfürdőket is. Ott a Maros adja, itt a Sajó kínálná a hasonló lehetőséget. A „kellemes tartózkodást biztosító intézmények" között a lóversenyek rendezését emeli ki, mondván, hogy Kassa, Debrecen és Arad már előttünk jár jó példával, de Miskolcon is van versenypálya, s egy 1905-ös példa meggyőzhetett mindenkit ennek sikeréről. A csarnokkal ellátott korcsolyapálya ma már nem mulatság, hanem a testedzés egyik ígéretes formája. A megvalósítás helye a Zsol-