Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

I. A mai városépítészet és a város jövőképe - Dobrossy István: Várostervezési koncepciók, a város építészeti karaktere az ezredfordulón (Történelmi áttekintés)

rületről szólnak a feljegyzések. Ugyanezalatt az idő alatt a belterület közel megtízszereződik: 143 kh.-ról 1 114 kh.-ra növekszik. A belterületben természetesen benne foglaltatnak az utcák és terek is. 1850-ben az utcák száma 70 körüli, ez a századfordulóra megduplázódik, akkor 141 utcát vettek címjegyzékbe. 1912-ben 147 utcája van a városnak, amely a második világháború előtt már megközelítette a 350-et. (A háborút követően, Nagy-Miskolc létrehozásakor az 1950-es évek első felében ez a szám ismét megduplázódott, s 695-705 utcanév között változott.) A házak (lakások) számáról bizonytalanok az adatok. Ennek oka a számlálóbiztosok felkészítésében és felkészültségében keresendő. Van amikor a kül- és belterületi házakat együtt, van amikor azokat külön adják meg. (Külön gondot okoz, amikor a lakott borpincéket is a házak közé sorolják.) Az 1890. évi népszámlálás a házszámmal nem rendelkező, de lakás céljait szolgáló objektumokat is összeírta, s ennek magas száma (1 265 db) a korábbi és későbbi adatoknál lényegesen különböző állapotot eredményez. 1850-ben 3 235, 1854-ben 3 276, 1880ban 2 979 házat írtak össze. (Miskolcon 1880-ban utcánként, házanként, s a házakban lakó személyek pontos adatainak feltüntetésével népességösszeírást végeztek, így kívánván bizonyságot szerezni az 1878. évi személyi veszteségekről, másrészt arról, hogy milyen a betelepedés üteme, honnan, milyen foglalkozású emberek, ill. családok érkeztek a városba. A házak számának mintegy 700-zal való csökkenése jól mutatja, hogy a város újjáépítése csak lassan haladt előre.) 1890-ben 3 213, 1895-ben 4 232 házról vannak adatok. Pontosnak kell azonban tekintenünk Nagy Ferenc polgármester 1912. évi beszámolóját, amely 4 105 lakóházat dokumentál. (A csökkenő számok mögött azonban érdekes a minőségi változás. 1912-ben pénzügyi válság kezdetét jelzi a városgazdálkodás. Ennek tudják be, hogy még 1911ben 344 építkezés zajlott, addig 1912-ben ez a szám csak 249. 1911-ben az épült házak közül 283 db földszintes, 16 db egyemeletes, 3 db két- és 1 db háromemeletes volt. Az 1912-ben kiadott engedélyek alapján 182 db volt a földszintes, 8 db az egy, 5 db a két-, és szintén 1 db a háromemeletes új ház. Az összes városi lakásszám tehát úgy csökken, hogy mögötte egy minőségi átalakulás zajlik le, húzódik meg.) A lakosság száma a kiegyezéstől egyenletes és folyamatos növekedést mutat, amely egyrészt természetes gyarapodásból táplálkozik (a születettek száma folyamatosan magasabb a halottak számánál) másrészt a betelepülők száma mutat állandóan növekvő ütemet. 1850-ben 16 435 fő, 1857-ben 17 913 fő a lakosság száma. Az 1870-es népszámláláskor emelkedik először 20 000 fő fölé (21 535 személyt írnak össze). 1880-ban, a helyi számbavételkor 24 343 lakost és 808 fő katonát, összesen 25 151 személyt írtak össze. A lakosság és a katonaság létszámának növekedése 1890-ben 30 444+1 900, te-