Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

I. A mai városépítészet és a város jövőképe - Dobrossy István: Várostervezési koncepciók, a város építészeti karaktere az ezredfordulón (Történelmi áttekintés)

utca megnyitása. Mind a négy téma felvetése indokolt volt, de a Bartók teret (akkori Luther-tér) nem lehetett csak keleti, vagy nyugati irányba bővíteni. Északról a villamos-vonal, délről a Szinva állt a terjeszkedés útjában. A másik két irányból a kisajátítás nem volt megoldható, így épült fel a tér keleti oldalán 1912-ben az ún. Lichteinstein-palota (Hunyadi u. 7. telekvásárlás következményeként), míg a másik oldalon az 1907-től tervezett, de csak 1927ben épített és felavatott „zenepalota" (de ez már a város által kisajátított ún. Hercz-féle telken) Bartók Béla tér 1. A Széchenyi utca nyomvonalának meghosszabbítása a Tüzér laktanyáig (Baross G. u.) fél évszázadon át foglalkoztatta a miskolciakat, de a várostervezőket is. A mai Soltész Nagy K. utcáig terjedő szakaszt még a második világháború előtt (pontosabban 1934ben) gróf Tisza I. utca néven megnyitották, de a vasúti felüljáró megépítésére és az utca meghosszabbítására csak 1950—1951 között került sor. A Zsolcai-kapu és az Újvilág u. közötti út kiépítése a Soltész Nagy K. u. északi irányú meghosszabbítását jelentette. Ez a Kazincy és Szemere utcákkal párhuzamos utcának épült volna, amely a mai Laktanya utcában folytatódva Hejőcsaba és Szentpéter között egy új országút szerepet volt hivatva betölteni. A terv felvetésétől a megvalósulásig itt is közel három évtized telt el, hiszen a két, 3 emeletes sarok-bérház 1927—1929 között épült meg. (A tervekkel ellentétben nem lett Szentpéter felé folytatása az úrnak, hanem a beletorkollott a laktanya bejáratába. A déli útszakaszt sem sikerült megoldani, hiszen a földszintes, kertes családi házak között, a Petneházy bérházak keleti oldalán elhaladó főút korábban a Csabai kapuba csatlakozott, s csak az M3-as út Miskolcra való bevezetésekor kötötték össze közvetlenül a Csaba vezér és a Pesti úttal.) A negyedik rendezési elképzelés - az Alsó- és Felső-Gordon mesterutcáinak kelet—nyugat irányú utcával történő átmetszése — szintén nem valósult meg. A végső megoldás a Vörösmarty M— Dankó P.—Martinovics I. utcák közötti mesterutcák épületeinek teljes lebontása volt 1973—1976 között, s helyükön a Vörösmarty-Szinva lakótelep bérháztömbjeinek kialakítása, amely évtizedekre meghatározza a város e térségének arculatát, hangulatát. Szűcs Sándor leírását és részletes rendezési tervét egy újabb „dokumentum"-kötet követte, amelyet Gencsi Samu közgyűlési képviselő adott közre, 1906-ban. Munkája azért érdemel figyelmet, mert tudomásul veszi a város belterületének és határának változásait, a város lélekszámának növekedését, Miskolc természeti értékekben gazdag és az idegenforgalom fellendítésében fontos szerepet betölthető környezetét, nevezetesen az Avas, Lillafüred és Tapolca hasznosíthatóságát. A város területe (a bel- és a külterület együtt) 1850—1912 között számottevően nem változott, 9 600 kh.-ról 9 280 kh.-ra csökkent. Az 1890— 1895 közötti időszak mutat számottevő eltérést, amikor 8 100 kh körüli te-