Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

I. A mai városépítészet és a város jövőképe - Bekes Dezső: „Civilek" Miskolc jövőjéről

zetszennyező tevékenységet folytatnak. Ha már egyszer ismét halak úszkálnak a Szinvában, akkor kár lenne visszafordítani e kedvező folyamatot. Még akkor is kár lenne, ha egyébként enyhítené a munkaerőgondokat egy veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem. Marad nekünk gondunk így is éppen elég, a rohamosan növekvő gépkocsiforgalom miatt, szenved a tüdőnk a kipufogó gázoktól. A városszerkezed változások természetesen érintik a lakóterületeket is. A VÁTI szakemberei szerint lényegesen kevesebb területet kell lakásépítésre fenntartani, ha nem 250 ezer, hanem csak 150-170 ezer lakossal számolunk. A miskolci lakásépítőket egyébként az jellemzi, hogy ha tehetik, kertes családi házba költöznek. Ebből adódik az a feladat, hogy növelni kell a vonzó zöld övezetekben kialakítandó telkek számát, mert különben tovább folytatódik a városból való kiköltözés. Könnyű belátni, milyen előnytelenül hat a város büdzséjére, ha a Miskolcon megkeresett pénzből egy másik településen építkezik, költekezik, adózik a polgár. Bár jócskán megfogyatkoztak mára az igényeknek megfelelő családi ház építésre alkalmas területek, csendet, jó levegőt találhat majd az építkező az északi domb oldalakon vagy például a Komlóstető környékén. Természetesen csak a parcellázás és közművesítés után. Nem csak Miskolcon, hanem az ország minden táján szinte megoldhatatlannak látszó gondot okoznak az egyre jobban elöregedő paneles lakótelepek. Aki tudott, kimenekült a betonkolosszusokból, aki pedig kényszerűségből maradt, nem tudja előteremteni a házak felújításához szükséges pénzt. Hiszen e lakók között sok az idős, beteg, nyugdíjas ember. Megoldást számukra csakis az hozhat, ha jelentős állami, illetve önkormányzati támogatást kapnak a lakóközösségek a felújításhoz. Am ha gondokkal terhelt is a panelházak népének élete, egy világ választja el őket azoktól, akik a Szondi telepen, vagy a Béke-szállón laknak. Amíg szociális lakásokba nem költöztetik a nyomornegyedekben élőket, mindig attól retteghetünk, hogy a messziről jött vendég véledenül elvetődik arrafelé, s megkérdi tőlünk: vajon az ott lakók is velünk jönnek-e Európába? Miskolc, iskolaváros. Ezt a jelzőt ma már rosszindulattal sem vitathatja el városunktól senki. Ha a régióközpont szerepre való alkalmasságát mérlegeljük, akkor is az oktatás serpenyőjébe kerülhet a legnagyobb súly. A kiváló középiskolák mellett, itt működik immár az ország legnagyobb — ma is fejlesztés alatt álló — egyeteme. Ha mégis elkomorul néha az arcunk, amikor a felsőoktatás jelenéről beszélünk, csak azért van, mert ma még nem képes megtartani a város az itt képesítést szerzett fiatalok nagyobbik hányadát. De ha így van is, az egyetem jelentősen növeli a város vonzerejét a hazai és külföldi befektetők körében. És az sem elhanyagolható szempont, hogy egy