Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

I. A mai városépítészet és a város jövőképe - Edőcs József—Kelemen István: A város külső megjelenési formájának tartalmi vonatkozásai: a vagyongazdálkodás, a városüzemeltetés és a városépítés kérdései

gú Város Városépítési Koncepcióját", melyet a város szerkezeti és szabályozási terveinek felülvizsgálata és jóváhagyása követ — várhatóan 2003-ig. Miskolc Város Ingatlanfejlesztési és Befektetési Stratégiája című előterjesztést a Közgyűlés VIII-147/3.483/2001. számú határozattal hagyta jóvá. A MIK Rt. által koordinált tanulmány külső szakértők közreműködésével rögzítette, hogy a XX. század utolsó éveire gyakorlatilag az Önkormányzat quasi „felélte" ingatlanvagyonát. Mindezen előzmények is igazolták, hogy az önkormányzati ingatianok kényszerű eladása csökkentette a városirányítás mozgásterét a város- és az ingatlanfejlesztésben, és korlátozta finanszírozási-szervezési képességét (fedezet hiánya). A fejlesztő erők közül, az önkormányzat vagyon- és tőkehiánya miatt gazdaságilag már nem képes a közösség által meghatározott irányba ösztönözni a potenciális befektetőket, sem befolyásolni preferenciáit (a kényszerű „laissez faire"). A fejlesztések így esetlegesekké válnak, térben és időben nem függnek össze egymással, és képtelenek szinergikusan hatni a majdani fejlesztési döntésekre is. A véletlenszerű fejlesztések tovább feszítik az infrastrukturális kapacitások szűk keresztmetszeteit és az ezzel kapcsolatos követő, vagy pótfejlesztések tovább forgácsolják az amúgy is szűk erőforrásokat és szétzilálják a városszerkezetet. A megsebzett városszerkezet (valódi városközpont hiánya, zöldterületek hiánya, erősen szennyezett belvárosi területek léte, stb.) devalválja a lehetséges ingatlanfejlesztési területeket, csökkenti a város vonzását. A befektetői tőke így csak nagy alacsony áron és nagy társadalmi költségek fejében (infrastruktúra) bonható be a városi közegbe. Ennek következményeként a tőke működtetése sem a realizált jövedelmeken, sem pedig a generált profitokon keresztül nem képes racionális időn belül megtéríteni a „köz" áldozatait. A lassú megtérülések lezárják a fejlesztés „involváló spirálját": a város állandóan fejlesztési források hiányában szenved, míg a befektetők állandóan a megfelelő területi kínálat hiányába ütköznek. Általában a helyi fejlesztő erők gyenge, vagy erősen korlátolt ráhatási lehetőségekkel rendelkeznek a kínálat át- illetve kialakításának terén, mert nincsen meg az a városfejlesztési stratégiai keret, amely megjelöli a cselekvések fő irányait és eszközeit és azokat egy növekedési pályára képes beterelni. A városfejlesztési stratégiai keret hiánya miatt a „struktúraterv" megmerevíti az alkalmazkodási tereket és pályákat ahelyett, hogy ezeket kellően rugalmassá tenné. Az ingatlanfejlesztés önmagában nem képes megoldani - és nem is lehet a feladata — a város gazdasági környezetének strukturális problémáit, bár egy, a látens keresletre alapozó stratégia helyes irányba tudná terelni á gazdaságfejlesztést. Ezzel szemben a sikeres ingadanfejlesztés aligha képzelhető el egy pozitív város- és gazdaságfejlesztési környezet nélkül.