Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)
II. rész A szabadságharctól 1950-ig
egyszerűen ledöntötték, melyek a kötött, nyirok talajban a múlt évi szárazság miatt elszaporodott Phylloxera bántalomban teljesen kipusztultak. A nemesre homlított európai tőkéknek gyakori a kipusztulása, mely az egész Tokaj-Hegyalján elterjedt, mivel kényelmesebb s rövid idő alatt termést ad, pedig 1-2 évi termésért feláldozzák a nagy fáradtsággal, gonddal telepített szőlőterületet. A téli fagybántalmakon kívül a tavaszi fagy is pusztított, mivel elterjedt téves szokás, tekintet nélkül az időjárásra, hogy március közepe táján kitakarják a tőkéket. A márciusi erős fagyok a rügyeket és a csap-részeket elpusztították. A fiatal oltványok pusztulását pedig az okozta, hogy a döntés előtt nem válogatják meg az oltványokat, az alanyok éretlenek és általában 150-200 cm magasságban oltják be az alanyvesszőket és így nem érnek be kellően. A homlítások sekélyen fedettek. A harmatgyökereket nem szedik le. Szokatlanul magasak a kapavágási sérülések, melyekben nem is a munkások gondatlansága, hanem inkább a használatban lévő talajművelő eszközök célszerűtlen, alkalmatlan volta játszik szerepet. Ásót nem is használnak, csak kétféle kapát, köves vagy nyirok talajokon a kétágú villa-kapa, a nyári kapálásokhoz háromszögű, hegyes kapát, melynek oldalait kiélesítik. A kapa hegye gyakran megsérti a tőkét, a gyökérzetet. A kötött talajokon a szénkénegezés néha a nedves állapot miatt, mivel a gáz nem járja át, nem hatásos a Phylloxera ellen. Ezekre a területekre csak vad alanyra szabad telepíteni. A szénkénegezési munkálatokat elhanyagolják azon téves felfogásból, mely szerint azt hiszik, hogy a Phylloxera bántalma megszűnt és az ellene való védekezés fölöslegessé vált. Rossz gépekkel és nem megfelelő mennyiséggel végzik a szénkénegezést. A tarcali vincellér iskolaszénkénegezési tanfolyamai a közönség rendelkezésére állnak. Vizsgálódásom során eloszlathatom azon téves nézeteket, hogy a Riparia portalis alanyok gyökérzetét a Phylloxera nem pusztítja el. A védekezési javaslatok a bántalmak megismétlődése elkerülésére szolgálnak, de a már kipusztult és kipusztuló területekre nem, azok csak újratelepítéssel pótolhatók. (Zemplén megye Levéltára, Alispáni ir. 11.02411906.)