Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

A mai Miskolcot alkotó települések

birtokaival együtt Derencsényi Imre jajcai bánnak - a Zápolya, vagy Szapolyai családot, a Keresztúri családot, a Miskolci Kovács, Semsey, Szerdahelyi, Szuhai, és Tiszai családokat. Szuhai Gáspártól zálogjogon szerzett birtokot Hejőcsabán a Teresztényi és a Kálnai család is. A Miskolci Kovács család, melynek jelentős birtokai voltak a településen ettől az időtől kezdve Csabai Kovács családnak kezdte nevezni magát. A községnek a 16. századtól már több temploma is volt. Szűz Máriáról elnevezett templomról is többször tettek említést a források, akár csak Demeterről, aki a Minden Szentek-templom káplánja volt. A község templomai a diósgyőri várhoz tartoztak és kegyuruk a király volt. A 16. században új birtokosok jelentek meg a településen. A leányági birtokosokon kívül a Koromházi család zálogjogon szerzett birtokot, Szapolyai János pedig hűséges szolgálataiért csabai birtokrészét Jánoky Osváthnak adományozza. A törökök többször is feldúlták Hejőcsabát és hódoltsági területté is tették. Eleinte 275 forint volt a település adója, később ez az összeg tovább emelkedett. A protestantizmus a községben hamar gyökeret eresztett és 1577-ben már református temploma is volt. Amikor Diósgyőr a zálogbirtokosok kezébe került, a község urai között nagy szerepet töltött be Balassa Zsigmond. Jánoky Osváth örökös nélküli halálával csabai birtokrésze pedig visszaszállt a koronára, amit Nádasdy Tamás nádor Sárközy Mihálynak adományozott. A Sárközyek mellett a Bárczay család a jelentős birtokos ebben a korban, de rajtuk kívül még a Péchy, Szirmay, Újszászy, Ötvös, Potornyai, Olchváry, Bedeghi Nyáry, Enyingi Török és Homonnai családok is kisebb-nagyobb résszel rendelkeztek a községben. A 17. századi szőlőbirtokosok között a pálos szerzetesek, a Bárczay, a Szirmay, a Szini, és a Dőry családok voltak a legjelentősebbek. Amikor a szepesi kamara visszaszerezte a diósgyőri koronauradalmat az uradalom akkori prefektusa, Rottenstein Ignác évi cenzus címén, 48 rajnai forint fizetésére kötelezte a községet, s emellett 3 öl fa is az uradalomnak járó juttatáshoz tartozott. A település birtokosa ettől az időtől kezdve a koronauradalom volt egészen az uradalom megszűnéséig, de a 19. században a birtokosok sorában említést érdemelnek a Bárczayak, a gróf Szirmayak, az Aszalayak, a Halabrontok és az ungvári püspökség is rendelkezett itt földterülettel. A település 1873-ig Csaba, illetve Hő(Heő)-Csaba néven volt ismert. A községet 1902-ben nagyközségi rangra emelték, majd 1904-ben máig használatos nevét kapta meg. Az egykori különálló településnek a 20. században