Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

A mai Miskolcot alkotó települések

A 20. században Diósgyőr nagyközség területe több mint 20000 h, lakossága 21 776 fő volt. Részei voltak: maga a település, a vele összeépült Ujdiosgyőr, a diósgyőri állami vas- és acélgyárak két gyártelepe és a Perecesbányatelep. Diósgyőr község közigazgatásilag 1945-től Miskolc város része. Pereces A település története a 19. században kezdődött, amikor a koronauradalmi területeken, főleg az erdőkben kialakuló manufakturális ipar (hamuzsírégetés, üveggyártás, vasolvasztás) mellett megjelent az ipari szintű vasgyártás és termék-előállítás. Ekkor a bányászati kutatómunkák eredményeként bebizonyosodott, hogy Parasznya, Varbó, Diósgyőr települések környékén kiaknázásra érdemes szénvagyon rejtőzik a föld alatt. Pereces nevét közigazgatási térképeken a 19. század első felében még nem találjuk, legfeljebb igen részletes hegy- és vízrajzi térképeken szerepelt a Pereces-völgy, a perecesi erdő, Pereces-kő megjelölés, ami azt mutatja, hogy a nagyüzemi szénbányászat beindításakor ezen a területen nem volt közigazgatási értelemben meghatározható lakótelepülés. A település nevét többféleképpen magyarázzák. Egyesek szerint a települést perec alakban körülölelő hegyek adták a névadás alapját, egy kedves anekdota szerint viszont a település kialakulásakor nagyon kedvelt volt a sós perec és az itt lakó bányászok minden héten rúdra fűzött perecszállítmánnyal tértek haza a miskolci vásárról, s ezért a vasgyáriak pereceseknek nevezték őket. A Pereces környéki szénbányák munkásainak lakhelyéül kialakítandó bányásztelep alapító rendeletében már azt is meghatározták, hogy a bányamunkások részére lakásokat és egyéb kommunális létesítményeket kell építeni. Az első 38 vendégmunkás 1871-ben érkezett Perecesre Tiszolcról. Az 1872. és 1873. évi állami költségvetésekben 40-40 ezer Ft-ot biztosítottak lakásépítésre. A lakótelep első része 1874-ben készült el 30 munkás, 3 tisztviselő és altiszt családja részére. Ezek az Erdősor ma is meglévő házai. Ugyanekkor építettek iroda- és raktárépületeket is. A további években épült ki az Ó-telep, a Tárna-tér, az Iskola utca (mai Szén utca) is. Mindezek még vályogból, homokkőből készültek. Az 1890-es években Perecesen 32 ház épült 66 lakással, Pálinkáson is kettő és a Gyertyán-völgyben is egy ház munkásszállás céljára, melyekben 150 munkást tudtak elhelyezni. A régi lakótelep az első világháború előtt elnyerte mai formáját. Ezután csak néhány közösségi célú épület épült, közöttük az 1928-ban felszentelt római katolikus templom.