Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

A mai Miskolcot alkotó települések

Diósgyőr Kedvező földrajzi fekvése miatt, már az őskorban is települési hely volt. A régészeti feltárások bizonyítják, hogy a népvándorlás korában is lakott terület, a mai vár helyén a honfoglalás korában már erődítés állott. A várat és a hozzá tartozó földeket Bors atyja kapta, majd Bors vezéré lett és így nemzetségéé. A „Győr" szó avar eredetű, jelentése: gyűrű és a gyepű alakjára utal. Kétségtelen tény, hogy Borsodban az avaroknak voltak ilyen gyepüik, de településneveinkben előforduló „Győr" általában nemzetségnévből és személynévből maradt fenn ezért nem állítható, hogy Diósgyőr neve a gyűrű alakú gyepüből ered. A tatárjárásig a vár és a hozzátartozó terület a Bors nemzetség birtokában volt, majd az Akos-nemzetségbeli Ernye kapta meg. Ernye birtoklása idején lett a diósgyőri vár az uradalom központja. Az uradalomhoz ekkor már Diósgyőr községen kívül számos település tartozott: a mai Parasznya, Varbó, Kondó, Arnót, Alsó- és Felsőzsolca, Kisgyőr, Bükkaranyos, Muhi, Ernőd, Hejőszalonta, Nagycsécs, Sajóörös, Tiszaszederkény, Kesznyéten, Sajóecseg és más, ma már nem létező települések. Ernye fia István nádor 1284-től Diósgyőrbe tette székhelyét és a település is ekkor indult fejlődésnek. 1304-ben ő alapította a diósgyőri „Krisztus szent testéről" elnevezett pálos kolostort és a kolostor javára bőkezű adományokat is tett. István fiait Károly Róbert elleni zendülésük miatt kivégezték és 1319-ben a király a várat és a hozzátartozó uradalmat Debreczeni Dózsa nádornak adta. Debreczeni Dózsa nádor nem sokáig birtokolta Diósgyőrt, hiszen 1325ben már a Balog-nemzetségbeli Széchyék birtokaként tesznek róla említést a korabeli források. 1364-ben Nagy Lajosnak szüksége volt a diósgyőri várra és ezért Alsólendvára cserélte el a Széchyekkel. A királyi tulajdonba került diósgyőri uradalom fontosságának felértékelődése mellett területileg is megnőtt. Újabb települések kerültek az uradalom fennhatósága alá, köztük 1365ben Miskolc is. Az uradalomhoz csatolt Miskolcot a király mezővárosi rangra emelte. Diósgyőr ebben a korszakban, a 14-15. században élte fénykorát. A vár, a magyar középkor egyik legfényesebb vára lett és a magyar királyok rendszeres tartózkodási helyévé vált. Nemcsak lakomák és vadászatok helye, hanem politikai tárgyalások színtere is volt. Nagy Lajos lengyel királyként Diósgyőrben fogadta a külföldi tisztelgő küldöttségeket és 1381-ben szintén a vár falai között erősítették meg a Velencével kötött torinói békét. Zsigmond királynak és feleségének Máriának is kedvenc tartózkodási helye volt a vár.