Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc története

való áttérés (egyben a magánbirtokok megszűnése) 1948 őszén kezdődött. Miskolc első termelőszövetkezeti csoportja 118 hold területen, 11 taggal, Táncsics nevén alakult meg. Később Szirmán (Új Élet) és Újdiósgyőrben (Vörös Ujgyőr) is termelőszövetkezeti csoport alakult. Görömbölyön akadtak ugyan jelentkezők, de egy tagban kiosztható föld nem volt, Hejőcsabán és Tapolcán viszont szőlő- és gyümölcstermelő csoportok megszervezését erőltették, eredménytelenül. Az 1947-től induló tervgazdálkodás természetesen kiterjedt a mezőgazdaságra is: előírták, hogy milyen növényféleséget mekkora területen termesszenek. (Az előírások - a hagyományos paraszti gazdálkodással ellentétben - tartalmazták a munkák ütemezését és kívánt eredményességét is.) A szövetkezeti gazdálkodás legerőszakosabb éve 1952 volt. Hejőcsabán és Görömbölyön is létrehozták az ún. tszcs-ket (termelőszövetkezeti csoportok), majd Miskolc I. kerületében is „föld nélkül tört utat magának a mezőgazdaság". Az ún. szocialista szektor (állami gazdaságok és tszcs-k) területe 1952ben Nagy-Miskolc megművelhető mezőgazdasági területének (8000 kat. h.) negyedrészét foglalta el. A Nagy miskolci Állami Gazdaság mellett 6 termelőszövetkezet működött 1956-ig. Ekkor egyetlen tsz oszlott fel, de nem került sor ennek erőszakos újjászervezésére. Miskolcon és Miskolc térségében a szövetkezetesítés mást jelentett, mint a magyar falvakban általában. Amikor az 1960-as években a teljes szövetkezetesítés volt a cél, a megművelhető terület és a szövetkezetek száma nem változott. Közel öt és félezer hold területen elsősorban zöldségtermesztés folyt, az állattartás célja részben a hús, kismértékben a piaci értékesííésü tej előállítása volt. A statisztikai adatok szerint a gépesítés még az 1970-es években is alacsony fokon állt, a foglalkoztatottak száma (családtagjaikkal együtt) alig néhány ezerre tehető. A mezőgazdasági népesség Miskolc összes lakosságának csupán elenyésző százalékát tette ki. Az 1970-es, de főleg az 1980-as évek „terméke" volt a munkás kertszövetkezet, vagy kiskertmozgalom. A nagyüzemi gazdálkodásra alkalmatlan területeken szerveződtek az ún. hobbikertek (például a Pingyomon), amelyek már inkább a hétvégi kikapcsolódást szolgálták, mint az érdemi mezőgazdasági termékelőállítást. A rendszerváltozással egyidőben a szocialista szövetkezeti gazdálkodás valamennyi formája megszűnt Nagy-Miskolc területén. A tervgazdálkodás amennyire meghatározta az ipari és a mezőgazdasági termelést, ugyanúgy kihatott a hétköznapok életére, vagyis a helyi politika lényegét is a központi utasítások határozták meg. A felsőbb szinten kidolgo-