Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc története

zott tervek helyi megvalósítására 1948-ban létrehozták a Magyar Dolgozók Pártja Nagymiskolci Pártválasztmányát. (1948-ban a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesüléséből alakult meg az MDP.) Alig telt el egy év, a párt vezetősége megfogalmazta: „a városban rajtunk kívül nincs más erő, a többi pártok elhaltak 1 '. A párt irányító szerepéből követke­zett az az általános felfogás, hogy mindenért ami a városban történik, a párt­bizottság a felelős. Az 1950-es évek első felében, a Rákosi-korszak idején Miskolcnak a „szocialista nehézipar" egyik fellegvár-szerepét szánták. Az erőltetett, ésszerűtlen iparosításhoz Miskolcon is a kommunista pártnak és erőszakszervezeteinek (az AVH-nak) a nyomasztó diktatúrája társult. A má­sodik világháború végén már a szovjet csapatok is sokakat elhurcoltak „malenkij robot"-ra, az ötvenes években pedig nagyon sokan kerültek bör­tönbe, internálótáborba polgári származásuk vagy nézeteik, felfogásuk miatt. Miskolc történetének egyik legsötétebb napja 1952. június 25-e volt, amikor az AVH szisztematikusan lakosok százait telepítette ki a városból. Közben az élelmiszer- és szociális ellátás, valamint a kulturális élet színvonala soha nem látott mélypontra süllyedt. A pártvezetés később szükségét érezte an­nak, hogy az országgyűlés figyelmét felhívja azokra az aránytalanságokra, amelyek az 1950-es évek első felében kialakultak Miskolcon és a megyében. Az erőltetett iparosítás a falvakból hatalmas népességet vonzott a városba, s bár munkahely volt, a beilleszkedés, a miskolcivá válás alapvető kívánniva­lókat hagyott maga után az életkörülmények területén is. Borsod-Abaúj­Zemplén megye (és Miskolc) „a 19 megye közül a lakáshelyzetet tekintve a tizennyolcadik, a falvak villamosításában a tizenkilencedik, az egy tanterem­re jutó tanulók számát figyelembe véve pedig a tizenötödik helyen áll" ­mondta Földvári Rudolf, a szocialista rendszer reformját szorgalmazó me­gyei párttitkár 1956 júliusának végén a parlamentben. 1956 nyarán a társadalmi feszültségeket oldani kívánó és továbblépést akaró politikai viták már olyan szintre jutottak, amelyeket a párton belül nem lehetett kezelni, s főleg nem lehetett a párton belül megtartani. Erre azért sem kerülhetett sor, mert a helyi lapok teret adtak a sérelmek megfogalmazásának, s a véleményütköztetés valós fórumává alakultak. Október második felében a vélemények a sajtótól független politikai követelésként is megfogalmazódtak a különböző munkásgyűléseken, fórumokon. Először a DIMAVAG Gépgyár munkásai 17 pontos, majd a miskolci egyetemisták diákparlamentje 11 pon­tos követelést tárt a nyilvánosság elé. A forradalom kitörése után, október 24-én e követelésekkel küldöttség utazott Budapestre, ahol Nagy Imre nem-

Next

/
Thumbnails
Contents