Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc története

ros felé áramlás nemcsak politikai, hanem társadalmi, foglalkozásbeli átrétegződést is eredményezett. A földműves paraszt ipari munkássá válásának folyamata volt ez. A Lenin Kohászati Művekben üzembe helyezték az óriáskohót, az új középhengersort, elkezdte működését a Kriptongyár, a Hejőcsabai Cement Művek, a Pamutfonó, a Hűtőház, a diósgyőri Édesipari Gyár; bővítettek néhány korábbi nagyüzemet: a December 4. Drótgyárat, a Húsüzemet, az Ércelőkészítőt, a Mészmüvet stb. A foglalkozási szerkezetben már meghatározó a gyáripari munkás, a város összlakosságának 23%-a (37 500 fő) alkotta a „munkásosztály"-!. Az ipar vonzotta a munkást, a bevándorlót viszont lakással kellett ellátni. 1960-1965 között kisebb ütemben, az 1960-as évek végétől egyre erőteljesebben születtek az új városrészek, duzzasztották a város lakosságát. 19491963 között befejeződött a Petneházi bérháztömb, a Selyemrét-dél, a Kiliándél és a Szentpéteri kapui lakótelep építése. (Ez közel 15 000 lakást jelentett.) A lakosság növekedése és az építkezések visszahatottak az iskolai képzésre. A gimnáziumok mellett ekkor születtek az ipari szakiskolák, Diósgyőrben ipari tanulóváros, Perecesen vájártanuló iskola és otthon kezdte megműködését. A statisztikai adatok szerint az 1960-as évek közepén Miskolc gimnáziumaiban, szakközépiskolában, közgazdasági és ipari technikumaiban 8 000 diák tanult, az egyetem nappali, esti és levelező tagozatain közel 3000-en vártak a mérnöki diplomára. A közgazdaságtudományi egyetemnek ekkor már létezett egy miskolci kihelyezett tagozata, közel 300 hallgatóval. Az adatok azért érdemelnek figyelmet, mert a háború előtti iskolaváros látványosan átalakult, másfél évtized alatt ipari- és munkásvárossá fejlődött. 37-38 000 gyári munkás és 10-11 000 közép- és felsőfokú iskolát végző két generáció élt együtt. S bár pontos kimutatásokkal nem rendelkezünk, bizonyos hogy az ipari munkásság felduzzasztásának következményeként az iskolákban elsősorban munkáscsaládok gyerekei tanultak. így született az ún. első generációs munkásértelmiség, A korszak szocialista tudatának kialakításában fontos szerepet kapott a felnőttoktatás. 1964-1965-ben különféle szintű tanulmányokat tízezernél több dolgozó végzett. Ez volt a „műszakhoz igazodó tanítás" korszaka. Az 1960-as évek közepe a város életében az 1950-1990 közötti időszak legdinamikusabb néhány éve. Miskolc ezt követően is gyarapodott, lélekszáma két évtized alatt újabb 50 000 fővel nőtt, s 21 1-220 000 fővel ekkor érte el a lakossági csúcsot. Az 1970-es évek végétől jelentkeztek az ipari struktúra érzékelhető zavarai, s lassan csökkent a város lakosainak száma is