Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc története

Miskolc belterületén (Mindszent tér) került feltárásra egy eszközkészítő műhely, az Avason pedig kovakőbányák maradványai. Ezek alapján joggal feltételezhető, hogy a Szeletáról elnevezett kultúra igazi településközpontja Miskolc területén lehetett, az Avas hegy pedig a Bükk vidékén élt őskori népcsoportok kovabeszerző helye volt. Amikor a város a Pfliegler-villa előtt egy kilátó-teraszt épített, a földmunkálatok alkalmával tömérdek kovaszilánkot ástak ki. Több ezer éves műhely nyomai az Avas oldalából is előkerültek. Az előkerült műhelymaradványok ékes bizonyítékai a 20 ezer évvel ezelőtt élt emberek kovabányájának és kőszerszámkészítő helyének. Miskolc és környéke a későbbi időszakokban is mindig lakott helynek számított. A kőszerszámkészítő ember tevékeny jelenléte mellett megtaláljuk az állatokat tenyésztő és földet művelő csoportok nyomait is. Az újkőkorban (Kr. e. 5500-2300) az időjárás úgyszólván a maira fordult, megjelentek a gyümölcsfák ősei és a háziállatok. Elterjedt a cserépedények használata. Miskolc és környékének telepesei változatos díszü, szép formájú, vékony falú edényeiket fejlett ízléssel készítették. Ezeket a kerámiákat ma mint szalag- vagy vonaldíszes „bükki kerámia"-t ismeri a régészettudomány. A kerámiák finom falú, szürkére vagy feketére égetett, fényes vagy matt felületen finoman karcolt, párhuzamos vonalakkal díszített remekek. A réz- és a bronzkor (Kr. e. 2300-1200) kevés változást hozott a bükki kultúra embereinek fegyver- és házi eszköz-készítésében. Mivel a réznek bronzzá ötvözéséhez ón vagy antimon alig található erre, továbbra is a kovaeszközöket illetve az obszidiánt használták. (Az obszidián a vulkáni kőzetek üvegszerű változata.) Miskolc vidékét a bronzkorban is sűrűn lakták. Ezt a város egész területén, Miskolctapolcán és a Vasgyárnál felszínre került leletek is tanúsítják. Az állattartás és a kapás földművelés mellett tovább fejlődött a kerámiaipar. Kereskedni kezdtek az alföldi népességgel, főként míves, jól égetett cserépedényekkel és kőeszközökkel. A miskolci táj, a Bükk-vidék nemcsak azzal tűnik ki a magyar régészetés őstörténet-tudományban, hogy ez a régió lett a hazai őskőkorkutatás szülőhelye, hanem azzal is, hogy mindmáig ez is maradt az országnak az a része, ahonnan a legtöbb ismeret gyűlt össze az őstörténet gyűjtögető-vadászó társadalmainak koráról. A népvándorlás kora A bronzkor végén és a vaskorban (Kr. e. 1200—Kr. u. 800) tartós és igen heves népvándorlások, harcok, hódítások hullámai söpörtek végig Európán illetve a Kárpát-medencén is. A Miskolc környékén lakókat ettől az idő-