Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc története

szaktól már név szerint ismerjük, tehát nemcsak „kultúrákról", hanem „népekről" beszélhetünk. A népvándorlás korában lovas kimerek, fegyverkovács kotinus kelták, nomád szkíták, jazig szarmaták, gepidák és avarok tanyáztak e tájon. Az előkerült tárgyi emlékek bizonyítják, hogy a Sajó völgyében falutelepekben és a közeli magaslatokon épített földvárakban élt a lakosság. Fellelhető olyan vélemény, mely szerint a diósgyőri kővár helyén is ilyen vaskori, gyűrű alakú körsánc (győr) állt. Más források pedig arra utalnak, hogy a német krónikások nevezik az avarok települését hringus-nak (gyűrű), és a győr elnevezés a honfoglalás előtti avargyürütől származtatható. A késői bronzkorban vett nagy lendületet a földvárak építése. Két jelentős földvárat is létesítettek ekkor a város területén: a miskolctapolcai Várhegy erődítését és a bükkszentlászlói Nagysáncot. A keletről érkező szkíták az 5. században szállták meg Erdélyt és az Alföldön átvonulva egyik törzsük elérte a mai Borsod megye területét. A szkíta fémművességre a bronzból készült díszes tükrök és a pajzsdíszként használt aranyszarvasok jellemzőek. Miskolc szomszédságában, a MezőkeresztesZöldhalompusztán feltárt fejedelmi sírból került elő a szkíta művészet kiemelkedő alkotása: az aranyszarvas. A 409 g súlyú lelet vezéri pajzsdísz lehetett. Fontos megemlíteni, hogy 1986-ban a Szentpéteri kapuban, a Botond utcában bukkantak egy jellegzetes urnasíros szkíta temető részleteire. A szkítákkal együtt élő, azokat felváltó nép, a kelták Franciaországból kezdtek terjeszkedni, és Kr. e. 350 körül érkeztek Észak-Magyarországra. Földmüveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak, törzsi szervezetben éltek. Kotinus nevű törzsük székhelye Diósgyőr felett, az ún. Nagysánc-tetőn épült ki. Vasból készítették fegyvereiket, és nekik köszönhetjük a fazekaskorong meghonosítását is Európa-szerte. A nyersvasat rúd alakban forgalmazták, grafitmázas cserépedényekkel kereskedtek. A kelták városszerü erődítéseket építettek. Tacitus római történetíró értesít először arról, hogy a kelták „cotinus" nevű törzse lakta a Bükk hegységet, ahol vasat is bányásztak. A törzs egyik fontos központja lehetett a bükkszentlászlói Nagysánc néven ismert földvár, ahol 1846-ban került elő az első híres leletanyag, egy 367 darabból álló éremlelet. A kincs Bécsbe került, Windisch-Grätz herceg magángyűjteményét gyarapította. A cotinus-pénzek azt bizonyítják, hogy területünkön a kelták használtak először pénzt, és feltételezhetően a Nagysánc a kelta éremverés egyik központja lehetett.