Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc irodalom- és sajtótörténete

híve lett. Részt vett a szabadságharcban, Veronában szolgált büntetésből. Diákkora óta verselt, írt novellákat, 6 regényt. Sokkal színvonalasabbak azonban publicisztikai írásai. Kiváló szerkesztő és lapkiadó volt Pesten. Ott is halt meg. Karács Teréz (1808-1892) munkásságát méltatlanul elfelejtették. Nem is elsősorban irodalmi munkásságát, hanem iskolaszervező tevékenységét. 1846-tól 13 évig élt városunkban. Megszervezte a református felsőbb leánynevelő intézetet, amelynek igazgatója is lett. Már 17 évesen írt kisebb „beszélyeket", később elbeszéléseket és színmüveket is. Ha olvasnánk, élvezetesnek tartanánk, különösen novelláit. Miskolc irodalma a 20. században A 19. század második felében Miskolc nagy fejlődésnek indult. Elvált a megyétől, nagy iparosodás kezdődött, megnőtt a munkások száma (nemzetiségi munkásokat is letelepítettek). Vasút, villamos, sok új iskola létesült. A város polgárosodott. Jóllehet irodalmi életének vezéralakja Lévay József volt, de a legmodernebb irányzatok képviselői közül többnek is kialakult kapcsolata a várossal. Például Kiss Józsefnek (1843-1921). A Nyugat elődjének, a Hétnek volt a szerkesztője. Pályáján első sikereit balladáival érte el (pl. „Simon Judit balladája"), de ő lett a modern nagyvárosi ember életérzésének első megszólaltatója is a magyar irodalomban. 1854 és 1857 között Miskolcon héber tanulmányokat folytatott. Az „Avas aljáról" című visszaemlékezésében így írt: „Hát igen. Én is. Tartom a just az Avashoz. Az Avas aljáról származni fölér egy nemesi levéllel." Kaffka Margit, a Nyugat munkatársa, a nagy íróasszony is sok szállal kötődik városunkhoz. Nagyszülei ugyanis itt laktak a Nagyposta közelében, a mai Hősök tere környékén, a Pece-parton. Nagyapja, Kaffka Ignác táblabíró fia halála után unokáját, Margitot és húgát, Ibolyát Miskolcra hozta. Szatmárnémetiben az irgalmas rendi apácák zárdájában Kaffka Margit ingyenes tanuló lehetett, viszonzásul iskolái befejezése után egy évig a rend miskolci zárdájában tanított. A zárdai élettől idegenkedett, de írói élményekkel ez is gazdagította (Hangyaboly, Levelek a zárdából). Két év alatt a pesti Erzsébet nőiskolában polgári iskolai tanári oklevelet szerzett, majd ismét Miskolcon tanított 1902-1906-ig. „Benne, mint a szépirodalomnak egyik jó nevü munkásában ... a testület kiváló tagot nyert" - írta igazgatója az iskola Értesítőjében.