Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc irodalom- és sajtótörténete

Először nagyszüleinél lakott, majd férjhez ment Frölich Brúnó erdőmérnökhöz, 1906-ban született a kisfia, Lacika. (Híres „Petiké jár" című versét jóval korábban írta.) Férjével a Csabai kapu 29. sz. alatt laktak. A házat az utóbbi időben emeletes épületté alakították át, így elveszítette azt a formáját, amelyet Kaffka Margit ismert. Szeretett tanítani, részt vett a város szellemi életében is, a Borsod-Miskolci Közművelődési Egyesület rendezvényein, fellépett műkedvelő előadáson, tartott felolvasó estet, írásai a miskolci lapokban is megjelentek. Mindennek ellenére elvágyódott innen: „Ez itt unalmas, pókhálós csizmadia város, csupa rút szennyes patakvíz és csupa vaskezü forma" - írta egyik levelében. Vonzotta Pest szabadabb szellemű világa, Ady és a modern irodalom. Miután férjétől elvált, Pestre költözött, a Nyugat első számától kedve dolgozott a folyóiratnak. 1918-ban kisfiával együtt a spanyol náthajárvány áldozata lett. A miskolciak néha szeretik azt hinni, hogy Miskolc fontos állomása volt Kaffka Margit életének és művészetének. Kétségtelen, hogy a város irodalmi élményeket szolgáltatott neki, egyénisége is itt alakult ki. Itt kezdett prózát írni, 13 novellája Miskolcon készült. (1903-ban jelent meg első verseskötete is.). Későbbi regényeiben feltűnnek miskolci helyszínek, szereplők. Különösen a „Mária éveiben" (1912) olvashatunk közvetlenül is Miskolcról: „gyökértelen, kicsit parvenü fészek ez, hirtelen fejlődött fel az ősi cívisvárosból a Felvidék kulcsa". 1909-ben együtt jelentek meg Kaffka versei miskolci írók verseivel, „Heten vagyunk" címmel. (Kaffka Margiton kívül a szerzők közül Sassy Csabát kell megemlíteni, aki a miskolci irodalmi élet leglelkesebb szervezője is volt. Költő, szerkesztő, a Közművelődési Egyesület titkáraként is tevékenykedett.) Kaffka Margit utoljára 1916-ban járt Miskolcon. Akkorra megváltozott a véleménye a miskolciakról: „Szeretem ezeket itt... A miskolciak mind csupaszív emberek" - vallotta. A Nyugat 1930-ban Kaffka-estet rendezett a Zenepalotában. Itt volt Babits, Kosztolányi, Móricz, Zilahy Lajos. Az est bevételéből készült el Kaffka Csabai kapuban elhelyezett emléktáblája. Az irodalom - és Miskolc is - méltatlanul elfelejtette Kaffka Margitot, pedig jelentős író volt, rendkívüli talentuma. A hivatalos irodalomtörténet álláspontja szerint ő volt „az első, aki az asszonyi élet gondjait az általános mondanivaló magasába tudta emelni." A század végén, a 20. század első felében élő prózaíróink közül néhányan éltek Miskolcon is, illetve gyakori vendégek voltak a városban.