Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc irodalom- és sajtótörténete

emlékét. A város közönsége minden év január 22-én, a magyar kultúra napján megkoszorúzza a táblát. A híres nép-nemzeti irány „triásza", PetőfiArany-Tompa is járt városunkban, illetve kapcsolatban állt a várossal. Petőfi Sándor négyszer járt erre. Először, amikor Debrecenből Pestre gyalogolt, hogy kiadassa verseit, pártfogót keressen. Ekkor írta, élethelyzetét jelezve, a „Keresztúton állok" című versét. „...Keresztúton állok, / Merre tartsak? / Ez kelet felé visz, / Az nyugatnak. / Akármerre megyek, / Mindegy nekem, / Mindenütt szomorú / Az életem..." 1844-ből még egy Petőfi-Miskolc kapcsolatot kell megemlíteni. Az 1843-as hatalmas miskolci tűzvész károsultjainak megsegítésére egy „Szivárvány" albumot adtak ki, melybe Petőfi az Alom című versét adta. Később a vers „Jövendölés" címmel jelent meg kötetben. Másodszor már neves költőként érkezett hozzánk 1845-ben. A miskolci ifjak lelkesen fogadták, Vadnay Károly „Elmúlt idők" című írásában nagy szeretettel emlékezik meg a miskolci ifjak Petőfi-rajongásáról. Petőfi harmadik útja a legérdekesebb számunkra, mert ennek maradt meg legtöbb írásos emléke. A tiszteletére adott díszebéd után Diósgyőrbe, Hámorba kirándultak. Ekkor írta Petőfi az „Alkony" című versét: „Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, / Lankadtan bocsátja le fejét; / Levelei, a halvány sugárok, / Bús mosollyal hullnak róla szét. / Néma, csendes a világ körülem, / Távol szól csak egy kis estharang, / Távol s szépen, mintha égből jönne / Vagy egy édes álomból e hang ..." Az „Úti levelek" X. darabjában pedig nagy lelkesedéssel emlékezett meg a szép vidékről. Arany János főleg a Tompa Mihállyal és Lévay Józseffel kötött barátsága révén került kapcsolatba Észak-Magyarországgal. Tompát Arany kezdetben mint Petőfi barátját érezte magához közelinek. Petőfi és Tompa heves természete miatt neki kellett a békítő szerepét vállalnia leveleiben. A szabadságharc után találkoztak először személyesen egymással. Arany így írt sógorához intézett levelében Miskolc környékéről: „Bejártuk a környéket ... meglátogattuk a diósgyőri hámort, papírgyárt, egy más nagyszerű vasgyárt. ... A vidék igen szép, regényes,..." Innen tovább utaztak Hanvára, kb. egy hónapot töltöttek Tompáéknál. Arannyal kapcsolatban egy névtelen miskolci levelet is érdemes megemlíteni. 1864-ben az Arany szerkesztette „Koszorúban" megjelent Tóvölgyi Titusz „Különös végrendelet" című elbeszélése. Egy névtelen miskolci levél felháborodott a közlésen, mert úgy vélte írója, hogy a novella egy miskolci családra (Dolleschall Gábor orvos családjára) nézve kompromittáló. Arany nagyon bölcs levélben válaszolt a kifogásokra.