Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc irodalom- és sajtótörténete

Miskolc irodalom- és sajtótörténete Miskolc irodalmi hagyományait vizsgálva fájdalmas tapasztalatot szerezhetünk, ugyanis a legtöbb szakirodalmi munka negatív megjegyzéseket tesz; még az igazán lokálpatrióta Halmay Béla és Leszih Andor 1929-es Miskolcmonográfiája is: „Miskolc - irodalmi szempontból - sohasem volt jelentékeny hely." „Miskolcnak nincs is ... magasabb szellemi egysége, laza város ... Házai felett nem lebegnek a kultúra múzsái és a századok árnyai..." - írta Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című könyvében (1938). Ha azonban az ember összegyűjti a városhoz kapcsolódó irodalmi emlékeket, különösen, ha az egész régió irodalmának összefüggésében vizsgálódik, nem annyira vigasztalan a kép. A miskolci irodalom kezdetei A régmúltba visszatekintve megállapíthatjuk, hogy az első művészi emlékeink csak a késő középkorból származnak. Az előző korokból nincsenek adataink, bár valószínű, hogy ősi népdalaink e vidéken is megtermettek, egyes kutatók szerint Anonymus, P. Mester is valószínűleg erről a vidékről származott. Főként müvének, a Gesta Hungarorumnak nyelvi sajátosságai alapján állítják ezt. Az irodalmi élet nálunk is az írásbeliség megjelenése után kezdődött, fő szereplői az itt letelepedett papok voltak, elsősorban bencés és pálos szerzetesek. Az előbbiek birtokolták a tapolcai, az utóbbiak a diósgyőri, szentléleki kolostort. Az első miskolci költő, akinek tudjuk a nevét, egy Miklós nevű szerzetes volt. 1400 körül őt javasolták tapolcai apátnak, mert már előzőleg is Tapolcán élt, és a diósgyőri egyház számára antiphoniálét írt, valószínűleg latin nyelven. (Antiphónák: váltakozva felelgető rövid kórusok, zsoltár- vagy himnuszszövegek, esetleg dallammal.) Miklós müvei elvesztek az idők során. Az Anjouk és a Hunyadiak idején is pezsgő szellemi életet találhatunk az egyházi emberek körében. Tudjuk, hogy éltek itt igen nagy műveltségű papok, pl. Miskolcon Bálint plébános tudor, Mihály, az iskolarektor, „koszorúzott doktor", de sajnos, az ő műveik is eltűntek, illetve talán lappangnak valahol. A Miskolci Kódex, amelyet 1525-ben írtak, egy 12 lapos töredék, a Vitkovics-kódexszel képez egy egészet. 1877-ben ajándékozta egy református lelkész, hálás növendék a Miskolci Református Gimnázium könyvtárának. Latinból fordították, az apácák számára tartalmaz kegyes intéseket, regulát