Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc irodalom- és sajtótörténete

(szabály, szabályzat). De áhítatos olvasmány is, lefesti Mária és Jézus szenvedéseit. A kódexet iniciálé is díszíti, a szöveget ún. „rideg barátgót" betűkkel írták. A reformáció kora A mohácsi vész, majd az ország három részre szakadása után Borsod, Miskolc a peremvidékre szorult. A portyázó török katonák állandó veszedelmet jelentettek az itt lakók számára, a létbizonytalanság, a nyomor sem kedvezett az irodalomnak. Azonban az új vallási mozgalom, a reformáció elterjedése szellemi fellendülést eredményezett, jelentős személyiségek munkálkodása nyomán vidékünk, elsősorban Sárospatak, a reformáció fellegvára lett. Városunkban tevékenykedett Dévai Bíró Mátyás (15007-1547). Ö térítette Miskolc lakosságát a református hitre. A katolikus káplánból a wittenbergi egyetemen lett Luther barátja és evangélikus hittérítő, hazatérve Sárospatakon és környékén tevékenykedett, börtönbüntetése és külföldi útja után a református hitre tért. Ekkor, 1543-ban néhány hónapig a miskolci avasi templomban prédikált, azonban innen is menekülnie kellett, Debrecenben halt meg. Egyetlen magyar költeménye maradt fenn, egy magyar ábécén és egy hittani kézikönyvön kívül. Az avasi templom prédikátora volt 1612 és 1616 körül a kor egyik érdekes és figyelemre méltó alakja, Miskolci Csulyak István (1575-1646). Igen nagy mennyiségű hagyatékából megismerhetjük a magánembert, az egyházférfit, az irodalmárt. Családja miskolci eredetű, de ő Tolcsván született, Liszkán, Új helyben, Debrecenben, Sárospatakon tanult. Külföldi útja után előbb Tarcalon, Szerencsen, majd Miskolcon tevékenykedett. Ahogy latin nyelvű sírfeliratában írta: „Tőlem, a doktortól issza Miskolc a szent igéket, míg a tél a Szinvát négyszer fedi bejéggel." Innen Liszkára ment, ott is halt meg. Dokumentum értékű latinul írt életrajza, amelyből kitűnik, milyen csapásokat kellett elviselnie. Házában állandóan veszélyeztették az egri török katonák, betörtek hozzá, kifosztották, megverték. Miskolci Csulyak nagy műveltségű embernek számított, kiváló jártasságot szerzett a latin és a görög nyelvben, szokatlanul nagynak számító, 400 kötetes könyvtárral is rendelkezett. Latin és magyar énekköltészetét kéziratos könyvébe gyűjtötte össze, 42 magyar verse többnyire alkalmi költemény. Weöres Sándor szerint Miskolci Csulyak „csupán kedélyes versfaragó", de versei a kor fontos dokumentumai, élénk, friss nyelve is növeli ezek értékét. Legjelentősebbek latin, magyar alkalmi beszédei, ilyen például a Rákóczi Zsigmond temetésén elmondott