Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc szellemi élete és kultúrája

„A mai Magyarország elsőkószínháza" A magyar nemzeti színjátszásnak először állandó hajlékot Erdélyben, Kolozsvárott építettek 1821-ben, másodszor 1823-ban Miskolcon. Az akkori szóhasználat szerint a „két magyar haza"-ként tartották számon Erdélyt és Magyarországot, így lett Miskolc színháza Magyarországon „téres hazánkban első". A színházépítés gondolata Borsod vármegye közgyűlésén 1815-ben emelkedett határozattá. Az állandó színházépületet megelőzően vándortársulatok ideiglenes helyeken tartották előadásaikat. Miskolc az 1823-ban megnyitott első állandó kőszínházával a magyar művelődéstörténet új szakaszát nyitotta meg. Az épület tervezője feltehetően Kun János helybeli építőmester volt, ő végezte a kőművesmunkákat is. Az eredeti tervek nem maradtak fenn. Ez az épület az 1843-as nagy tűzvészben az elemek martaléka lett, kijavítására nem volt esély. Az új színházat nem országos igény hívta életre, hanem egy polgárosodó vidéki város közönsége Szemere Bertalan és Kun Lajos támogatásával. 1857-ben került sor a második színház megnyitására. Terveit Cassano József készítette. A színházépület 1884-ben kapta máig különlegesnek számító tűztornyát. Nehezen és sok hiányossággal épült meg, Egressy Gábor egykorú leírásából is kitűnik, hogy a színház működtetése szempontjából több építészeti feladat nem volt megoldva, ezért közvetlenül a megnyitás után már megkezdődtek a bővítések és átépítések. Az 1920-as évekre az épület ismét megérett a tatarozásra. A végül is megvalósított átalakítás egyike volt a Hodobay Sándor polgármester nevével fémjelzett városvezetés látványos építkezéseinek. A megbízást Vágó László nyerte el. Az 1925-1926-os felújítás során az épület külső megjelenése nem változott alapvetően, klasszicista, timpanonos, portikuszos homlokzata épen maradt. A nézőhelyek száma 770 főre bővült, s az előcsarnok és a nézőtér „barokkizálásával" megteremtette a városi polgárság társas érintkezésének méltó színhelyét. A háborút Miskolcon a színházépület komoly megrongálódás nélkül vészelte át, gyökeres átalakításra és korszerűsítésre 1957-1959 között került sor. Az átépítés lehetőségeit a Cassano-féle legrégibb és feltétlenül megtartandó részek, valamint a Vágó-féle átépítés teremtette feltételek határozták meg. Elsőrendű esztétikai célkitűzése a klasszicista részek és az újabb átépítések összhangjának megteremtése volt.