Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc szellemi élete és kultúrája

Jelentékeny modernizálást jelentett a színház előcsarnokának klasszicizáló rekonstrukciója és funkcionális kiképzése, az új lépcsőrendszerek kialakítása, új bejáratok nyitása. Az átépítés eredményeként a színház közönségszolgáló részei növekedtek, és a belső építészeti kiképzés szépségében is jelentősen átalakultak. A közönség szolgálatára bocsátották a volt kaszinó nagytermét, így az I. emeleten egy reprezentatív tér alakult ki. Az utolsó rekonstrukcióra 1991-től került sor. Ennek eredményeként olyan színház alakult ki, amely nemcsak épületegyüttesében, hanem struktúrájában is egyedülálló Magyarországon. 1998-tól Közép-Európa talán legkorszerűbb és legsokoldalúbb színházé gyütte s év el büszkélkedhet a város. Az épületben a nagyszínház mellett 299 férőhelyes Kamaraszínház, valamint a Játékszín is megtalálható. Negyedik színházi helyszínként a Csarnok Színpad is említést érdemel, amely a színházi évad után nyári játékok színpadává alakítható. Nézőtere 500 fő befogadására alkalmas. Színházi kultúránk, jeles színészdinasztiák A magyar színészet fejlődése szoros kapcsolatban állt a város irodalmi életével. A miskolci színészet az iskoladrámákkal kezdődött. A minorita iskolában ünnepélyes alkalmakkor a diákok szívesen játszottak többnyire latin nyelvű erkölcsjavító jeleneteket. (A minoriták 1794-ben betiltották ezeket.) Az első magyar színjátszó társulat egyike, a Kotsi Patkó Jéinosé megfordult Miskolcon is, de miskolci színészetről csak 1815-ből beszélhetünk, ugyanis Pest vármegye ekkor ajánlotta fel Borsodnak a pesti magyar társulatot, amelyet már - a pesti Rondella lebontása után - nem tudott eltartani. A miskolciak nagy szeretettel fogadták a Déryné, Benke József és Murányi házaspár nevével fémjelezhető társulatot, csak éppen megfelelő hely nem volt, ahol a színészek felléphettek volna. Játszottak a Korona Szálló kocsiszínjében (a mai üresen álló Avasi Szálloda helyén, illetve a csizmadia színben), ez a Sötét-kapu belső oldalán volt. Az ácsolt színpadon a „Tündérkastély Magyarországon" című darabot mutatták be Déryné szerint nagy sikerrel. Minden előadás után a közönség unszolására gitárjának kíséretével énekelt. Naplójában így emlékszik erre az időszakra: „Igen megszerették a társaságot, s a társaság is csakhamar igen otthonosnak találta magát e barátságos városban, s mintha örök időkre ide fészkeltük volna be magunkat, így letelepedtünk." 1823. augusztus 24-én Kisfaludy Károly: „A tatárok Magyarországon" című darabjával nyitott a kőszínház. Természetesen arra nincs lehetőség,