Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc természetföldrajzi jellemzői

vol esnek Miskolctól. Lassan, az Egyenlítőtől távolodva érkezett mai helyére az Északi-középhegység legnagyobb mészkőtömbje a földtörténeti harmadidőszak elején, az eocén, oligocén korban, körülbelül 23-25 millió évvel ezelőtt. A megkövesedett vándor a mai területnél nagyobb helyet foglalt el, de alacsonyabb volt. Körülbelül 20 millió évvel ezelőtt a harmadidőszak miocén korának végén a pereme tengerbe lógott, igaz csak sekély tengerbe, ezért a csendes öblök a szárazföldről szállított és a helyben képződő üledékektől elmocsarasodtak. A szárazulatokon karsztosodás zajlott le, de ennek sajnos nem találják a kutatók a nyomait. A tengeri elöntéstől 30-60 km távolságban törésvonalak mentén vulkánizmus indult be. A felszínre láva folyt, andezit, dacit és riolittufa került. A hegység 14-12 millió évvel ezelőtt kezdődő emelkedését nemcsak vulkánizmus kísérte, hanem a tenger vizének lassú visszahúzódása is. A csökkenő víztömeg fokozatosan kiédesedett, a Pannon-tenger Pannon-beltóvá szelídült, melynek üledékei nagy vastagságban rakódtak le a hegység szélén. Ebben a nagy vastagságú üledékrétegben széntelepek is találhatók, melyek a pliocén kor mocsaraiban képződtek. Szénkészletüket a lyukóbányai és a perecesi bányákból hozták a napvilágra. A miocénban és a pliocénban meleg-mérsékelt (szubtrópusi) éghajlat uralkodott, amit nedvesebb és szárazabb szakaszok tagoltak. A szárazabb szakaszokban az éghajlat csaknem félsivatagivá változott. A pliocénban a hőmérséklet jelentősen csökkent, az éghajlat mérsékelt lett. A természetes növényzetet a mediterrán területekre jellemző kemény és babérlombú erdők alkottak, bár a kor végére a mérsékelt övre jellemző lombhullató erdők alakultak ki. A mediterrán éghajlatra jellemző terra rosa talajt is felváltották a mérsékelt öv jellegzetes talajai, a barna erdő talajok különböző fajtái. Az állatvilág is alkalmazkodott a változásokhoz, a melegkedvelő fajok közül csak a hőforrásokban maradtak meg csigafajok. A folytatódó lehűlés vezetett a jégkor beköszöntéhez. Az újidőben a jégkorszak beköszönte előtt a Bükk területe az oldalról érkező nyomó erők hatására egymásra merőleges törésvonalak mentén feldarabolódott. 1,5-2 millió évvel ezelőtt a szomszédos Nagyalföld süllyedése felgyorsult. A feldarabolódás után a vetősíkok vonalában a Bükk központi tömbje gyors emelkedésbe kezdett, ami a negyedidőszakban, körülbelül kétmillió évvel ezelőtt bekövetkező jégkorszakban is folytatódott. A felszín a maihoz hasonló volt, a legjelentősebb változás a terület továbbemelkedésében jelentkezett. A hegyvidék emelkedése miatt a karsztvíz szintje csök-