Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc természetföldrajzi jellemzői

kent, a barlangok kiszáradtak. A pleisztocénban - ami a negyedkor első része, az eljegesedés ideje - két éghajlati egység figyelhető meg. Eljegesedéskor, amit glaciálisnak nevezünk, az éghajlat a sarkköri tundráéhoz, az inter glaciálisnak nevezett jégkorszakközökben pedig a maihoz hasonlított. Az állatvilág igen gazdag volt. Élt itt gyapjas orrszarvú, mamut, óriás szarvas, barlangi medve, barlangi hiéna, barlangi oroszlán, és kardfogú tigris, a jégkorszakközökben pedig a jávorszarvas, a gímszarvas, az európai bölény, az őstulok, az európai vádló, a vaddisznó, a barnamedve, a hiúz volt a jellemző. A figyelmes és hozzáértő szemlélő, a ma látható felszíni formákat tanulmányozva igen érdekes következtetéseket vonhat le a terület éghajlatváltozásairól. Afolyóterasz-képződés szoros összefüggésben áll az éghajlatváltozással is. A vízfolyások teraszos völgye azt mutatja, hogy a folyóvíz munkavégző képessége váltakozott, tehát változott a szállított víz mennyisége és a meder esése is. A lösz képződése csak egyfajta éghajlat alatt történhetett a Kárpát-medencében. A sokfelé látható kőfolyások és kavicstörmelék a kifagyásos aprózódás termékei. A miskolci táj szépsége A táj szépségét a domborzat, a szembeötlő felszíni formák és a növénytakaró határozza meg. (De ne feledkezzünk meg az emberi ízlésről sem!) A miskolci tájat töréslépcsők tagolják három, egymástól jól elkülöníthető egységre. Ezek az egységek nyugatról kelet felé egyre alacsonyodnak. A nyugati egységet a Bükk tömbje képezi. Tengerszintfeletti magasága 500750 méter közötti. E terület völgy- és vízrendszere a legrégebbi. A könnyen karsztosodó mészkőben szép, mondhatni típusos formák alakultak ki. A felszínen található karsztformák oldódással és beszakadással keletkeztek. Szépek a tál alakú dolinák (más néven töbör), víznyelők, a meredek falú völgyek és a barlangok. A különleges völgyek közül említsünk meg egyet! Miskolcot nyugat felé elhagyva az út azonnal balra kanyarodik, és megkerüli a 2002 tavaszán leégett Herman Ottó Emlékparkot. A parktól egy jobb kanyarral búcsúzik az út és máris benne vagyunk egy meredek falakkal határolt völgyben. Az út bal szélén rohan és zubog a Szinva vize. A patak és hordaléka alakította ki ezt a völgyet, ami úgy került a felszínre, hogy az eredetileg barlangot vájó víz „túl jól" dolgozott, a barlang mennyezete elvékonyodott, nem bírta a saját súlyát, beszakadt, és az átfolyó barlangból völgy lett. A figyelmes szemlélő a kanyarulat külső ívében homorú mélyedéseket, úgynevezett eróziós üstöket láthat.