A miskolci ortodox templom és sírkertje (Miskolc, 2001)

Az ortodox templom ikonjai és liturgikus tárgyai (Kárpáti László)

ködésének, Kereszthalálának és Feltámadásának színhelyein járt jámbor zarándokok adakozó kedvének eredményeként kerültek Magyarországra. Hosszú évek kitartó munkájaként - varrótűből készült szerszámok segítségével készültek el azok a remek miniatűr faragványok, melyeket a zarándoklatok bevégeztével hazatérők - kevés kivételtől eltekintve - hazai ötvösökkel foglaltattak ezüstbe, hogy ezek után e rendkívüli értékű darabok a templomok oltárasztalain kapjanak helyet. A faragott-foglalt keresztek többsége a XVII. század második felében keletkezett. A kereszt formában kifűrészelt fát vertikálisan és horizontálisan átfűrészelték, majd a már említett finom szerszámok segítségével kifaragták a jeleneteket. A latin kereszt formájú mezőket a nagy ünnepek számának megfelelőn, illetve a keresztrefeszítés, valamint Krisztus Jordánban való megkeresztelkedésének (ritkább esetben Krisztus születésének) jelenetével gazdagítva, azokat hangsúlyozva készítette el a többnyire névszerint ismeretlen szerzetes - faragó művész. Az azsúrozott faragású keresztek egy csoportja a Meteora görög kolostoraiban készült. Az ötvösfoglalatok két csoportba sorolhatók. Az első jellegzetes balkáni munka, sok filigránnal, korall, igazgyöngy és zomácdísszel. A keresztszárakon és a talpon kötélfonatos tagozatok, gyakran az iszlám díszítőkincsétől áthatott stilizált növényi ornamentika kap helyet. A XIX. században ezzel a hagyományos ízlésű formavilággal főleg szerb ötvösök dolgoztak. A második csoport némileg eklektikus képet mutat. A keresztszárakat filigrándíszek övezik, azonban a szár és a talp már az éppen divatos közép-európai korstílusjegyeit viseli. Az egyik legszebb darab a hallatlan műgonddal elkészített miskolci oltárkereszt, mely mind méretével, mind részletgazdagságával a filigrános típus iskolapéldája. Itt kell említést tennünk még egy gyönyörű - de faragott betét nélküli oltárkeresztről, mely egy kehellyel, valamint egy püspöki hármasgyertyatartóval (trikerionnal) került a miskolci Szt. Naum kápolna tulajdonába, felirata szerint 1721-ben. A kereszt egyik oldalán maga a megfeszített Krisztus, hátoldalán a Gyermekét karján tartó Istenanyja egész alakja látható. A szárvégeken az evangélisták szimbólumai, illetve angyalok láthatók. A kiváló ötvösmunka készítője a legkülönfélébb eljárásokat együttesen alkalmazta: öntött, trébelt és vésett részletek, erősen stilizált alakok, változatos, keleties ornamentika, dekoratívan metszett feliratok adják a pompás összhatást. A díszítmények megismétlődnek a már említett kehely talpán és kupakkosarán. Az együtteshez tartozó gyertyatartó öntött karjain ezüstdrótból sodrott virágkompozíciók, korall-ágacskák, igazgyöngyök ragyogása fokozza a hatást.