A miskolci ortodox templom és sírkertje (Miskolc, 2001)

Az ortodox templom ikonjai és liturgikus tárgyai (Kárpáti László)

őriz. Jellegzetességük, hogy nem vesznek tudomást az uralkodó barokkról, tábláikról a tradíciókhoz való feltétlen ragaszkodás sugárzik. Ikonjaik rendkívül szigorúan komponáltak, ugyanakkor színesek: sok kéket, vöröset, okkert használnak. A drapériákon szívesen alkalmaznak arany és ezüst ornamenseket. A nagyméretű, Szentháromság (Mária megkoronázása) választott szentekkel ikonjukon mindezek a stílusjegyek együtt láthatók. A műhely tevékenységének emlékével a legtöbb magyarországi ortodox templomban találkozhatunk. Vezetőjük, Theodor Gruntovics (Theodor Sina Krudi) kezemunkáját feltehetően az igényesebben megfestett táblák őrzik.

5 Átmeneti stílus jellemezte az ugyancsak macedovlach származású festő, Jovan Csetir Grabován munkáit.

0 Valószínűleg neki tulajdonítható az a vászonra festett, az Istenanyja megkoronázását ábrázoló miskolci ikon, melyen a kompozíció szerkezetét egy stilizált ikonosztázion keretépítmény adja. Családja az albániai Elbasan melletti Grabova városából települt a szlavóniai Eszékre. Több generáció is foglalkozott ikonfestéssel, de a legnagyobb népszerűséget Jovan érte el. Működésének színtere elsősorban Dél-Magyarország szerbek lakta városai, de a mai Magyarország területén található talán legérettebb munkája a székesfehérvári szerb templom ikonosztázionja, amelyet 1776-ban Grigorije Popoviccsal készített. A szakirodalom egyetlen miskolci munkájáról tud, de valószínű, hogy még két további ikon is az ő kezemunkája. Mindhárom darab azonos témájú: a Szentháromságot, illetve Mária megkoronázását ábrázolja. Az egyező főtéma mellett, a bővítmények változóak, de az alakok modellálása az ornamensek egyező elemei az ő szerzőségét erősítik meg. Másokhoz hasonlóan minden bizonnyal több évig ő is lakója volt Miskolcnak, amiről az anyakönyv egy bejegyzése, valamint az iskola könyvtárában fellelhető festőkönyv lapszéli bejegyzései tanúskodnak. Ez utóbbi dokumentum új fényt vet a művész családtörténetére és nagyban bővíti a pályára vonatkozó eddigi ismereteket. Az ötvösművészeti emlékek többsége a gazdagon felszerelt oltárról származik. Az eucharisztikus áldozat bemutatásának helyét minden korban a legkiválóbb művészeti alkotásokkal tisztelte meg a devociótól áthatott ajándékozási szándék. A XVII-XVIII. század zarándokainak kegyességét és igaz hitét dicsérik azok a puszpáng keresztek, melyek a Szent Hegyen, Athoszon, vagy a Szentföldön, Krisztus mű5 Davidov, D., 1988. 6 Jovanovic, M, 1965., Kárpáti L, 1990, Kárpáti L, 1993., Nagy M., 1998. 7 Todorov, V., 1990.