A miskolci ortodox templom és sírkertje (Miskolc, 2001)

Az ortodox egyház a XX. század második felében (Boleszka László Pál)

tartására. Sőt az 1950-es évek földbirtokpolitikai szempontjait ismerve, egyre nehezebb volt a saját földbirtokkal rendelkezők helyzete. 1950 szeptemberén a Városi Földbérlő Bizottság rátette kezét az egyházközség földbirtokára, melynek következménye az lett, hogy 1951ben az egyházközség - parochusa helyesen látva a politikai helyzetet felajánlotta földjeit az államnak. A földbirtok akkor megállapított értékét 13 421 Ft-ot az egyházközség soha nem kapta meg. 1952-ben már mindenütt államosítottak, Popovics parochus tudta, hogy hamarosan a miskolci ortodox egyház vagyonát is államosítják. Ebben az időben az egyházközségnek már nagyon kevés ingatlana maradt: a templom és azt körülvevő kert, a kertben lévő parochiális ingatlanok és két értékesebb bérház a város központjában. Az egyik a Rákóczi u. 2. sz. alatti ingatlan, melynek emeletes része a Széchenyi utcára nézett és bérlakásokon kívül öt kis üzlethelyiség volt benne (ma a Miskolci Galéria) és ezzel szemben a Széchenyi u. 7. sz. alatti ingatlan, mely nagyságát és értékét tekintve hasonló volt a Rákóczi utcaihoz (ma már nincs meg). 1953 márciusában megtörtént a miskolci ortodox egyház ingatlanainak radikális államosítása. Annak ellenére, hogy elvben az államosítás nem terjedt ki istentiszteleti helyekre, hivatalos helyiségekre, lelkészlakásokra (parókiákra) és egyéb szolgálati lakásokra, a templom kivételével mindent államosítottak. Annak ellenére, hogy az ingatlanok az adott időben nagyon sok gondot jelentettek, igen csekély mértékben mégis biztosították a nagyon kevés lélekszámú egyházközség fenntartását és mindig lehetett bizakodni a jobb jövő reményében. Az államosítással mindez megszűnt, az ún. „alapítványi egyházközség" egycsapásra ún. „missziós egyházközség", vagyis önmagát hosszabb távon fenntartani képtelen közösség lett. Popovics parochus hivatalból tiltakozott az államosítás ellen, tudva, hogy nem ér el eredményt. Ismételten tiltakozására, kérésére és az államosítási törvényre való hivatkozására a templomkert egy részét és az emeletes parochiális ingatlan - eszmei megosztású - 5/17-ed részét visszaadták egyházi tulajdonba. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a templomhoz nem volt saját bejárat, hanem az államosított területen keresztül szolgalmi úton lehetett megközelíteni. A második világháború és az azt követő évek politikai helyzete az egyházközség lelki életét is befolyásolta. Az egyházközség alapításától fogva a karlócai szerb egyházfő joghatósága alatt állt, aki az első világháborút követően joghatóságának gyakorlásával a budai szerb püspököt, Dr. Zubkovics Györgyöt bízta meg. Az alapítók leszármazottaiból álló egyházközségi tanács 1932-ben kánon ellenesen szakí-