A miskolci ortodox templom és sírkertje (Miskolc, 2001)

Az ortodox egyház a XX. század második felében (Boleszka László Pál)

tott püspökével és egyoldalúan a konstantinápolyi Patriarchátus joghatósága alá helyezte magát. Ez a szakadás 1947-ben megszűnt, amikoris egyházközségi tanács nem működvén, Popovics Szilárd Konstantin parochus az egyházközséget visszahelyezte törvényes elöljárója. Dr. Zubkovics György budai püspök joghatósága alá. A püspök ideiglenes jelleggel joghatósága alá visszafogadta a miskolci görög alapítású görögkeleti magyar egyházközséget, továbbra is meghagyva a görög szertartási nyelvet. A püspök az ideiglenességet azzal indokolta, hogy kilátásban van a Moszkvai Patriarchátus közreműködésével magyar egyházi szervezet kialakulása. A két világháború között egyre több bulgár család telepedett le Miskolcon és környékén. Ok utánpótlástjelentettek az elnéptelenedő és görög jellegét egyre inkább feladó és magyar jellegét hangsúlyozó egyházközség számára. Bár a két világháború között volt Miskolcon saját kápolnájuk, egyre többen jártak a görög alapítású ékes templomba. A második világháború után saját kápolnájuk megszűnt, és 1949-től a budai püspök engedélyével időnként bulgár pap is végzett liturgiát az egyházközség templomában. Az egyházközség parochusa őket is számba vette, amikor arról írt, hogy Miskolcon s környékén mintegy 300 főt számláló ortodox közösség van. 1949-ben Miskolcon létesítették az országban a harmadik legnagyobb görög-makedon politikai menekültekből álló kolóniát. Ezek azonban egy-két kivételével világnézeti beállítottságuknál fogva sem ekkor, sem később nem kapcsolódtak az egyházközség életébe. 1951ben meghalt Zubkovics püspök, aki 1913-tól, mintegy négy évtizeden keresztül állt a budai egyházmegye élén és szolgálatával általános tiszteletet érdemelt ki. Az elárvult egyházmegyében számítani sem lehetett új püspök szentelésére és még jobban elárvultnak és magára hagyatottnak érezhette magát a magyar jellegű miskolci egyházközség. Popovics Szilárd Constantin jogosan úgy érezte, hogy az egyházközségének ideiglenes joghatóságon alapuló kapcsolata megszűntnek tekinthető a budai egyházmegyével, az 1953-ban történt államosítással pedig az egyházközség anyagilag ellehetetlenült. Ezért 1953ban kérte és megkapta az egyházközség felvételét a Moszkvai Patriarchátus által 1949-ben létrehozott Magyarországi Magyar Görög Keleti Egyházközségek Ideiglenes Főhatósága kötelékébe. Ez egyházjogilag törvényes joghatóságot, a magyar istentiszteleti nyelv jogát és az új naptár törvényes bevezetését jelentette. Az egyházközség anyagi helyzete továbbra is igen nehéz maradt. Az egyházközség anyagilag csak a nagyon kevés hívőre, a templomot esetlegesen megtekintő turisták csekély adományára támaszkodhatott, valamint az el-