Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

HARMADIK RÉSZ AZ ŐSKŐKOR ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

radványok, illetve az Afrikán kívüli kőeszközleletek alapján az elvándorlás a „felegyenesedett ember" megjelenése, vagyis 1,8 millió év előtt történt. Erre utal a Földközi-tenger keleti, levantei partvidékén Haifa mellett talált Yiron lelőhely is. Itt a kőeszközöket szolgáltató geológiai réteget 2,4 millió éves bazaltláva fedi. Eszerint Afrikát már a Homo habilis elhagyta, a korai-paleolitikum idején. Európából csak két-három - igazából mindmáig vitatott, tehát nem elfogadott - őskőkori lelőhelyet ismerünk ebből a távoli korból. Ezek a Francia-középhegységben talált Chilhac és a Vallonet-barlang, valamint a romániai Tatoiu.

88 21. ábra. Alsó-paleolit andezitkavicsból készült hasító. Vadna Temetődomb Az alsó-paleolitikumban (1,4 millió év és 130 ezer év között) az idő - csakúgy mint a korai-őskőkorban - hihetetlen lassúsággal haladt. A humán- és a kulturális evolúció napjaink előtt 130 ezer évig, a középső-paleolitikumig szinte csigatempóval történt, a régészeti őstörténeti kultúrák élettartama ekkor még 100 ezer években mérhető. Az 1,8 millió éve elterjedt Homo-erectus majd egész Afrikát és Európát, valamint Ázsia nagy részét uralta. Termete elérhette az 1,8 m-t. Agya már sajátosan emberi. Jellemző rá a félteke dominancia - az, hogy a bal és a jobb agyfél más-más funkciókat lát el -, illetőleg a jobbkezesség és a tagolt beszéd. A Homo erectusnál tűnik el a nemi dimorfizmus, vagyis a nemi kétalakúság. Az a sajátság, hogy a testméretben s az izomzat fejlettségében erőteljes különbség van a két nem között. Az állatviselkedés tudománya, az etológia tanúsága szerint a Homo erectustól kezdve számolhatunk az embernél olyannyira specifikus monogám párkapcsolattal, a család meglétével. A Homo erectusok horda-szerű társadalomban élhettek. Településeiket barlangokban éppúgy megtaláljuk - főként hűvösebb éghajlatú vidékeken - mint szabad ég alatt. Ezeken faszerkezetű lakóépítményekben éltek. *

s Bosinski, G. 1998. 64