Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

HARMADIK RÉSZ AZ ŐSKŐKOR ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

Szakóca készítése A szakócák az alsó-paleolitikum jellegzetes, kétoldali megmunkálású (bifacialis) eszközei. Elkészítésük műveletsora összetettebb, mint a kavicseszközöké: 1. a nyersanyag beszerzése - a megfelelő minőségű kőzet természetes előfordulási helyén kiválasztják az alkalmas méretű darabot; 2. az eszköz megformálása - egy kőütővel a nyersanyagdarab kerületén körbehaladva, felváltva hol az egyik, hol a másik oldalon szilánkokat választanak le egészen addig, amíg el nem érik az eltervezett formát és méretet; 3. a vágóéi finomítása - az eszköz kerületén keletkezett peremen fa-, csont vagy agancsütővel kisebb szilánkokat választanak le (retusálás), s így szabályosabbá és finomabbá alakítják a vágóélt; 4. az eszköz felhasználása - az így nyert univerzális eszköz mindenféle feladatra alkalmas, pl. vágni, felhasítani, szétroncsolni, kaparni, ásni, stb. Lényegi vonása ennek az eszközkészítésnek, hogy a kidolgozás során megváltozik a nyersanyagdarab morfológiája, a kész eszköz alakja olyan lesz, amilyennek a készítője akarja. (Mester Zs.) Tűzben edzett falándzsákkal vadásztak, méghozzá mindinkább egy-egy, vagy néhány állatfaj elejtésére specializálódva. Európában kedvenc vadászzsákmányuk volt a mamut őse. Kőszerszámaik előállításának különleges jellemzője a többszörös szimmetria és a kétoldali bifaciális kidolgozás, amikor a különböző - lándzsahegy, ovális szív vagy háromszög stb. alakú - szakócáknak mindkét oldalát részarányosán és esztétikusan munkálták meg. A korai-paleolit kavicsiparokkal szemben - mint amilyen az Afrikában elterjedt Oldowayan, ami az első lelőhelyéről az Olduvai-szakadékról kapta a nevét - az alsó-öskőkort a szakócakultúrák jellemzik. Közülük a franciaországi Somme-folyó mellől kettőt is leírtak, az Abbeville és Saint-Acheul városokról elnevezett Abbevillient és az Acheuléent.