Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

MÁSODIK RÉSZ EMBERELŐDÖK ÉS KÖRNYEZETÜK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

Az „Éva-hipotézis" a sejtek mitokondriumában található DNS szerkezetének összehasonlító vizsgálatán alapul. Ebben a sejtszervecskében azonban csak egy rövid, összesen 16569 nukleotidpárt tartalmazó DNS-lánc található, amelynek a vizsgálata nemcsak ezért, hanem több más okból is clönyösebb, mint a sejtmag DNS-láncának a vizsgálata. Cann és misai a mai ember különböző földrajzi rasszaihoz (europid, negrid, mongolid) tartozó szülő nők méhlepényéből kivont mitokondriumok DNS-láncait hasonlították össze. Ezeknek a különbségeit az ún. mutációk okozzák, amelyek bizonyos időközönként lépnek fel. Értelemszerűen, amelyik láncban a legtöbb eltérés van a többi nagyrasszhoz tartozó nőkhöz képest, az a legrégebbi. A vizsgálat eredményei a következőkben foglalhatók öszsze: 1. a mai emberi népességek mitokondriális DNS-e egy közös ősre vezethető vissza, 2. ez az ős Afrikában élt, 3. ez az ős valószínűleg mintegy 200 ezer évvel ezelőtt élt. Az Afrikából kivándorolt anatómiailag modern Homo sapiens rövid idő alatt hódította meg a földrészeket. Ázsia nyugati részén (a mai Izrael területén) már mintegy 90 ezer évvel ezelőtt megjelent, Ázsia távol-keleti részein viszont csak 30-20 ezer évvel ezelőtt és közvetlenül ezután már Amerikába is átvándorolt az ekkor szárazon lévő, tundras Bering-szoroson keresztül. Ausztáliába is korán, mintegy 50 ezer évvel ezelőtt érkezett meg, Európába viszont csak ezután. A legidősebb európai leletet Bulgáriában Bacho Kiro-nál egy barlangban találták, ahol a legalsó felső-paleolitikumi réteg kora 43 ezer év. A nyugat-európai leletek kora fiatalabb, mint a Balkán félszigeti leleteké. Az első leleteket 1868-ban találták a franciaországi Dordogne megyei Vezére folyó völgyében található Crô-Magnon barlangban. A legjobb megtartású csontváz egy felnőtt, közel 50 éves felnőtt férfié volt, amelyet a „Cro-Magnon-\ öregembernek" neveztek el. A homloka meredek, az csontos szemöldökíve gyenge, a falcsonti dudora kifejezett, a koponyája hosszú és magas, az arcváza széles, szegletes, a szemürege téglány alakú, az orrcsontjai erősen kiállnak, állcsúcsa markáns. A vázcsontok alapján magas termetű volt, a jól kife-jezett izomtapadási helyek pedig erőteljes izomzatra utalnak. Az anatómiailag modern Homo sapiens a különböző földrészeket meghódítva eltérő környezeti hatások alá került, s ezek, valamint különböző genetikai tényezők következtében alfajai, másképp földrajzi rasszai alakultak ki: az europid, a negrid, a mongolid és az ausztralonezid. így a mai ember sem genetikailag, sem fenotipikus jellegeiben (például külső megjelenésében) nem egységes. Földrajzilag, nyelvében és kultúrájában megosztott. Adottságai azonban egyformák: minden nagyobb emberi csoportnál az összes lehetséges tulajdonság genetikai alapja megtalálható, köztük a szellemi képességeké is. A Homo sapiens története a vándorlások és a földrészek meghódításának a története. Ennek következtében a mai embe a Földünknek nemcsak egy, hanem számos eltérő környezeti potenciállal rendelkező területéhez is alkalmazkodott. A további emberi fejlődés azonban már nem a genetikai változásokon, hanem a kultúra fejlődésén alapul. A magyarországi és ezen belül a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei paleolit embe rma radványok A magyarországi leletek közül csak azok kerülnek említésre, amelyek jól datáltak és ahol értékelhető emberi maradványok kerültek elő. Ezért nem kerültek leírásra például a nagysápi, a Balla-barlangi, csákvári, vagy a pilisszántói leletek. Az A re hanthropus-íázis késői szakaszához kapcsolható a Vérteszőlősnél (Tatabánya mellett) előkerült leletanyag is. Édesvízi mészkő-bányából került elő, amelyben már korábban is találtak megkövesedett növény-lenyomatokat, 1963-ban viszont eszköznek tűnő kavics-szilánkokat és fosszilis állatcsontokat fedeztek fel. Ezt követően Vértes László ősrégész 1 életmentő ásatása egy pleisztocén-kori emberi telephelyet tárt fel, amelynek négy