Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

MÁSODIK RÉSZ EMBERELŐDÖK ÉS KÖRNYEZETÜK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

pusú neandervölgyiek jellegzetességeit - a franciaországi La Chapelle-aux-Saintsnél került elő 1908-ban, kőeszközök és jégkorvégi állatok csontjai kíséretében. Ala-csony homlok, igen erőteljes, ívelt szemöldökeresz, hosszú, alacsony és széles agykopo-nya, feltűnően nagy (1600 cm

3 körüli) agytérfogattal, a maxiiián a fossa canina sekély („kitöltött"), erősen előreálló (prognath) középarc, nagy fogak, vaskos, állcsúcs nélküli állkapocs és rövid, vaskos végtagcsontok jellemezték ezeket az embereket. Ázsiában a legtöbb neandervölgyi típusú lelet a mai Izrael területén került elő, de találtak Irakban és Üzbegisztánban is „klasszikus" neandervölgyi leleteket. 19. ábra. A neandervölgyi ember koponyalelete a Cserépfalu határában nyíló Suba-lyukból Mintegy 100 éven keresztül a neandervölgyi embereket a Homo neanderthalensis fajba sorolták. Ezután az a nézet vált uralkodóvá, hogy a mai és a neandervölgyi ember morfológiai jellegei között nincs olyan mértékű különbség, amely alapján a neandervölgyiek külön fajba lennének sorolhatók, így a mai ember alfajává (Homo sapiens neanderthalsensis) minősítették őket. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy elképzelhetőnek tartották a génkicserélődést a két alfaj között. Az utóbbi években azonban a molekuláris antropológia módszerével kezdték el újra vizsgálni ezt a kérdést. Krings és mtsai az 1856ban talált nenandcrvölgyi lelet felkarcsontjából kivett minták mitokondriális DNS-ét vetették össze ezer különböző földrajzi rasszhoz tartozó (europid, negrid, mongolid, amerindid és ausztronéz) mai emberével, valamint 16 közönséges csimpánzéval. Amíg a mai földrajzi rasszok között a DNS szerkezetében az eltérések átlagos száma 8 körül volt, addig az eltérések száma köztük és a neandervölgyi minta között 26, a csimpánzzal szemben pedig 55 volt. Az pedig, hogy a neandervölgyi DNS átlagos eltérése az europidoktól 28,2 volt, a többiekkel szemben pedig ezzel majdnem azonos értékeket (27,128,3 között) találtak, azt mutatja, hogy a neandervölgyiek anélkül haltak ki, hogy részt vettek volna a mai emberfajták mitokondriális DNS-ének kialakításában.

79 így a neandervölgyieket újabban ismét önálló taxonként {Homo neanderthalensis) tartják nyilván. Krings, M. el al. 1997: 19-30. p.