Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)
MÁSODIK RÉSZ EMBERELŐDÖK ÉS KÖRNYEZETÜK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON
kai gyengébben kifejezett prognathiájával és az arc síkjából jól kiemelkedő orrcsontokkal. Mindezek jól tükrözik az evolúció mozaikos jellegét. A kutatók jelentős része azonban még ma sem fogadja el ezt a taxont, hanem inkább korai Homo erectus-wàk tekintik ezeket a leleteket. A Homo erectus Az Archanthropus-fázisból először a jávai Pithecanthropus-nak nevezett hominidákat találta meg Dubois 1891-ben, majd Németországban, Mauer közelében a Homo heidelbergensis 1908-ban, ezután pedig Kínában, a Peking melletti Chou-kou-tien-nél (mai írásmóddal: Zhoukoudian-nél) a Sinanthropus pekinensis az 1920-as évek végén került elő. 1940-ben F. Weidenreich a Pithecanthropus-t és a Sinanthropus-t hominida jellegeik és nagy morfológiai hasonlóságuk alapján a Homo erectus fajba javasolta összevonni. Ezt a kutatók hosszas „vajúdás" után 1962-ben a Wenner-Gren Alapítvány támogatásával az ausztriai Wartenstein-kastélyban 18 résztvevővel megtartott „Classification and human evolution" című konferencián fogadták el véglegcsen. 76 Ennek következményeképpen azután számos más afrikai, ázsiai és európai Archanthropus-t is ebbe a taxonba soroltak. A Homo erectus azonban a kutatók egyöntetű véleménye szerint nem Ázsiában, hanem Afrikában alakult ki. Megjelenése időpontjának a meghatározását az dönti el, hogy a Homo ergaster valóban önálló taxon-e, vagy csak a H. erectus korai alakja. Az előző esetben a H. erectus megjelenése mintegy 1,5-1,2 millió évre, az utóbbi esetben pedig mintegy 2,0-1,8 millió évre tehető. Az idősebb afrikai leletek közé tartoznak a tanzániai Olduvai-hasadékvölgyben a Louis Leakey által talált H. erectus maradványok. 1960-ban egy jó megtartású agykoponya (OH 9) került elő a Bed II rétegben, amelynek a kora mintegy 1,2 millió év. Erős szemöldökeresze, együtt a többi morfológiai jellegével együtt nagy hasonlóságot mutat az ázsiai H. erectus-okka\. A kenyai Turkana-tó keleti partjánál lévő Koobi Fora lelőhelyről korábban Homo erectus-ként leírt leleteket viszont ma általában Homo rudolfensis-ként, vagy Homo habüis-ként tartják számon. Észak-Afrikában az Oran (Algéria) közelében található Tighenif-nél (korábban Ternifine) találtak három töredékes állkapcsot és egy falcsontot 1954-1955-ben, amelyeket C. Arambourg Atlcmthropus mauritanicus-nak nevezett el. További leletek kerültek elő Sidi Abderrahman-nál, Thomas Quarries-nél és Salé-nél (minhárom marokkói lelőhely). Koruk mintegy 400 ezer év. Az ázsiai fontosabb Homo erectus lelőhelyek közül a Jáva-szigetiek a legjelentősebbek. Dubois után a szintén holland Koenigswald talált több Homo erectus fossziliát az 1930-as években, all. Világháború után pedig indonéz kutatók folytatták az ásatásokat. A leletek kora 1 millió év körül van, bár van olyan vitatott lelet, amelyet 1,8 millió évesnek tételeznek fel. Az első kínai leleteket a Peking melletti Csoukoutien alsó barlangjából ásták ki, szintén az 1930-as években és el. Bár ezek mintegy félmillió évvel fiatalabbak, mint a jávai leletek, mégis meglepően egyeznek a morfológiai jellegeik. Erősen kiemelkedő szemöldökereszük, alacsony homlokuk, prognáth arcvázuk, nagy fogaik, robusztus, áll-csúcs nélküli állkapcsuk és vastag csontjaik vannak. A két csoport között elsősorban az agytérfogatban van különbség, mert a jávaiak átlaga 900 cm 3 , a kínaiaké pedig 1100 cm 3 . Az európai Homo erectus leletek közül az idősebbek közé a 900 ezer éves Ceprano-i (Olaszország), a 800 ezer éves Atapuercánál található Sima de los Huesos barlang (Spanyolország), az 500 ezer éves Mauer-i (Németország) és a 450 ezer éves Arago-i (Franciaország), a fiatalabbak közé pedig a 200-300 ezer éves Petralona-i (Görögország), Washburn, S. L 1963., 422. p.
