Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

MÁSODIK RÉSZ EMBERELŐDÖK ÉS KÖRNYEZETÜK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

Homo ergaster: az első,, valódi" ember? 18. ábra. A Homo erectus nevezetes, Turkána-tó mellett Kenyában talált lelete, a KNMER 3733 Az egyik, a közelmúltban meghatározott korai ember az 1,8-1,5 millió ével ezelőtt élt Homo ergaster. A leleteit, a Koobi Fora-nél talált KNM-ER 992-t és KNM-ER 3733-t (18. ábra), valamint a WT 15000-t először Homo erectusként írták le, s közülük P. C. Groves és V. Mazák a KNM-ER 992-t írta le először H. ergaster-ként 1975-ben. A WT 15000 első leletét, egy töredékes koponyacsontot 1984-ben találta meg R. Leakey kutatócsoportja Turkana-tó nyugati partján, Nariokotoménél (ahol egy A. boisei maradványai is előkerültek) és a következő öt évben ennek az egyednek szinte a teljes csontvázat megtalálták. A mai emberre használatos életkormeghatározó módszerrel a kora 11 évesnek adódott, de valószínű, hogy a korai hominidákra nézve ez „túlbecsült" érték és inkább 9-10 éves korában halt meg. A „Turkanai-fiú"-nak elnevezett lelet agytérfogata 880 cm

3 volt, ami felnőtt korára elérte volna a 910 cm

3-t. Testmagassága a hosszú csontok alapján 160 cm, a testtömege pedig 51 kg körül lehetett, de, ha megélte volna a felnőtt kort, akkor a testmagassága elérte volna a 185 cm-t, a testtömege pedig a 68 kg.

75 Ezek az értékek a mai ember átlagánál is nagyobbak és jelzik, hogy már ezeknél a korai hominidáknál is nagy volt a jellegek variációs szélessége. Egyúttal azt is mutatják, hogy a táplálkozásuk magas szintű és az egészségi állapotuk is jó volt. A „Turkanai-fiú" vázcsontjai jelentősen különböznek az ausztralopitecinák, vagy a Homo rudolfensis és Homo habilis csontjaitól. A végtagjai és törzsének arányai, a gerincoszlopának, a mellkasának és a bordáinak alakja, valamint a fogainak a jellegei jól megegyeznek a későbbi homininákéval. Ugyanakkor az alacsony agytérfogata, valamint más agy-és arckoponya jellegei (erős torus supraorbitalis, alacsony agykoponya, rézsútosan hátrafutó homlok, robusztus mandibula stb.) archaikusak. Az arcváza viszont feltűnően eltér az ausztralopitekuszokétől, például a sokWalker, A., Leakey, R. 1993., 302. p.