Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

MÁSODIK RÉSZ EMBERELŐDÖK ÉS KÖRNYEZETÜK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

rudolfensis-t azonban a kutatók többsége az ausztralopitecin jellegű arcváza miatt ma szintén kihalt mellékágnak tekinti. 17. ábra. Az Australopitkecus és a Homo habilis koponyaleletei az Olduwai-szakadékból és a Turkana-tó mellől, Kenyából Homo habilis: az „ügyes ember" 1960-ban Jonathan Leakey az Olduvai-hasadékvölgynek ugyanabban a mintegy 1,8 millió éves rétegében, amelyből 1959-ben az első kelet-afrikai ausztralopitekusz került elő, egy állkapocs töredéket, két falcsontot és kéz csontokat talált. Ez a lelet, az OH 7 (a „Jonny gyereke"), amelyet Louis Leakey először az Australopitkecus habilis taxonba sorolt. A csontok azonban morfológiailag jelentősen különböztek az ausztralopitekuszokétól, ezért Dart ötlete alapján a Homo habilis (az „ügyes ember") fajnevet adták neki 1964-ben, feltételezvén, hogy ez a korai Homo, és nem az Australopithecus boisei készítette az itt talált oldowan típusú kőeszközöket.

74 A következő években további fossziliák kerültek elő a lelőhelyen, amelyek közül a legjelentősebb a végtagcsontokat is tartalmazó OH 62. A számított testmagassága - bár nő volt - feltűnően alacsony: 105 cm. Másrészt a felső végtagjai nagyon hosszúak az alsókhoz képest, ami szintén ausztralo-pitekuszjellegzetesség. Feltehető, hogy a faj férfiai jóval magasabbak voltak, mint ez a nő, s a testmagasságban, valamint más morfológiai jellegekben jelentkező nagy nemi dimorfizmus szintén inkább az ausztralopitekuszokra jellemző. Ezért újabban a kutatók egy része ezt a kis agytérfogatú (500-650 cm

3

) Homo habilis-i is az emberré válás egyik mellékágának tartja, aki viszonylag rövid ideig (2,0-1,6 millió év között) élt Kelet-Afrikában már több más hominida fajjal együtt. Homo habilis-t több lelőhelyről is leírtak (Turkana-tó: Koobi Fora lelőhely, Omofolyó völgye, Sterkfontein), de ezek egy részét később más taxonba {Homo rudolfensis, Homo ergaster és Homo erectus) tették át. Tobias, P. V. 1985., 499. p.