Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

MÁSODIK RÉSZ EMBERELŐDÖK ÉS KÖRNYEZETÜK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

kronológiával lehetséges. Ezek jól kezelhető egységei a klímatozónák, amelyeknek archeológiajellemzői karakterisztikusak. Nyomon követésük - regionális és földi léptékben egyaránt - az ember és környezete viszonyának, kölcsönhatásának történeti-őstörténeti megértése és értékelése szempontjából nagyjelentőségű. A 6. klimatozóna idején Északkelet-Magyarországon valószínűleg megjelent már a Bábonyi-kultúra, az Ehringsdorfien mellett. Az 5. klimatozóna , a szélesebben vett Eem interglaciális idején D-E irányú migrációk, vándorlások történtek az állatvilágban, hiszen a felmelegedés a melegebb és nedvesebb környezetet kedvelő növények - mediterrán flóraelemek - elterjedését hozták magukkal. Ehhez kapcsolódott az állatvilág fajainak s nyílván az embernek is ÉszakkeletMagyarország területét érintő vándorlása. A Suba-lyuk alsó kultúrrétegénck a népessége hozható kapcsolatba ezzel a folyamattal. A régióban több kultúra élt párhuzamosan egymás mellett: az említett suba-lyuki Tipikus Moustéricn, a Bábonyi-kultúra, a Taubachien és az újabban kimutatott miskolcavasi Levalloiso-Moustérien. A 4. klimatozóna idején - valószínűleg az intenzív lehűlés hatására - eltűnt a Tipikus Moustérien, a Levalloiso-Moustérien s a Taubachien. A Bábonyi-kultúrából kialakult a Korai-Szeletai. A többi említett ipar viszont tovább élt. Megjelent egy új népesség is, a Suba-lyuk felső kultúrrétegéből megismert Charentien. A 3. klimatozóna idején a legfontosabb kultúrák a bükki Aurignacien és a Szeletai voltak a régióban. Lényeges változást hozott a 2. klimatozóna. A régészeti-őstörténeti kultúrák mindinkább kiszorultak a hegyvidékről. A Gravetti-kutúra népessége inkább az alacsonyabb hegylábi dombságon telepedett meg, kerülve a hegyvidéket. Ennek lényeges összetevője lehetett a hegyvidéki barlangi medvés fauna megritkulása és a sztyeppéi vadállomány vádló, bölény, őstulok - elszaporodása. Az állatok migrációjára a szczonalitás, a paleoetnikumokra, egykori népcsoportokra pedig az É-D-i és D-É-i irányú vándorlás voltjellemző. Az 1. klimatozóna, vagy pontosabban a korai-holocén, a jelenkor elejéről a régióból mindmáig hiányoznak a mezolitikum, az átmeneti kőkor emlékei, ami persze valószínűleg inkább kutatási hiányosság, semmint különleges őstörténeti sajátosság. A KÖRNYEZETHASZNOSÍTÁS JÉGKORI LEHETŐSÉGEI Ringer Árpád Az 1960-as évektől, amikor a rudabányai nagyhírű hominoida maradványok előbukkantak, különösen megszaporodtak őstörténeti ismereteink a Miskolci kapuban és annak tágabb környezetében, a Keleti-Bükk hegylábfelszínén, a Sajó, a Bódva és a Hernád völgyében, illetve a Bodrogkeresztúri félmedencében talált paleolit települések nyomán. A megye természeti adottságai rendkívül kedvező lehetőségeket nyújtottak az őskőkor vadász-gyüjtőgctő népcsoportjai számára.

41 A régióban egészen különböző domborzat- és tájtípusok találkoznak szerencsésen: karsztos és vulkáni hegységek (Bükk, Aggteleki karszt; Tokaj-Eperjesi hegység), hegylábi és medence dombságok (Alacsony-Bükk, Hegyalja, Cserehát), árkos völgyek és völgymedencék (Hernád-, Sajó- és Szinva-völgy). 41 Ringer Á. 1994., 12-14. p.