Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

MÁSODIK RÉSZ EMBERELŐDÖK ÉS KÖRNYEZETÜK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

A puhatestűek alapján a zárt erdei környezetet az erdőssztyeppen keresztül felváltja a 40 sztyepp . A Kárpát-medencei adatok alapján 40 ezer évvel ezelőtt mind a gerinces (Tokod, Dicrostonyx megjelenése), mind a puhatestű faunában (Succinea obiinga alzóna) a hidegtűrő és nedvességkedvelő fajok mutathatók ki. Ez az időszak hagyományosan a Würm II glaciális szakasszal korrelálható. A malakológiai eredmények szerint 32 és 27 ezer évek közötti interstadiális klimatikus állapota hasonló volt, mint napjainkban, de a szakasz végére (27-25 ezer évvel ezelőttre) szélsőségesen szárazzá vált. 2. klimatozóna - az utolsó glaciális csúcs A legjobban ismert és napjainkban már földi méretekben modellezett 24 és 10 ezer évekkel ezelőtti klímaszakaszban 18 ezer évvel ezelőtt volt a glaciális csúcs. A gerincesek között jellemzi az örvös lemming újbóli, jelentős gyakoriságú, és az egész középhegységre kiterjedő előretörése. A puhatestű fauna alapján az utolsó glaciális csúcsot megelőző és követő néhány ezer év kronológiáját tovább lehet finomítani a sík- és dombsági területek löszszelvényeinek vizsgálatával. A Kárpát-medencében nagyfokú környezeti mozaikosság tapasztalható, ahol a hideg és a meleg sztyepp, a tajga és a lomboserdő idő- és térbeli eloszlásában. A 2. klimatozóna hidegcsúcsát 16-17 ezer évvel ezelőtt jelentősen felmelegedő, csapadékos, és emiatt erdősültcbb, újtipusú talajszintet létrehozó időszak követte. A Kárpát-medence löszszelvényeiben mindenhol jól kimutatható a 16 és 13 ezer évek közötti újbóli jelentősebb lehűlés, ami megfelel az idősebb dryas vagy a Pupilla sterri puhatestű szintnek. Az utolsó, kisebb mértékű hidegcsúcsot követően egyes csigafajok (Columella edentula) dominanciájával a korábbiaknál melegebb és nedvesebb környezet mutatható ki, ahol az ún. „löszfauna" eltűnik. Mintegy 12 ezer évtől kezdődően mind a puhatestű, mind a gerinces faunában megkezdődik a hidegtürő fajok gyors visszaszorulása, majd eltűnése a Kárpát-medencéből, s a meleg nedves megelőző klímát szárazabb, kontinentálisabb sztyepp és erdőssztyepp váltja fel. /. klimatozóna - a jelenkor Az 1. klimatozóna 10 ezer évtől napjainkig tart, jellegében interglaciális félciklus. Hagyományos, vegetáció és klímaváltozásra alapozott, napjainkban már radiokarbon évekhez kötött rétegtani beosztása szerint megkülönböztetik a preboreális, boreális, atlanti, szubboreális és szubatlanti szinteket. A prcborcálisra a kevert erdők a Kárpátmedence nagyrészén megjelennek, majd a boreális idején a vegetáció mozaikos jellege erősödött. Az atlanti szakaszban, a holocén "klímaoptimum" idején a jelenleginél magasabb hőmérséklet és csapadék mellett jelentős beerdösülés kezdődött, ugyanakkor megkezdődött az ember természetátalakító tevékenysége is. Archeosztratigráfia A kulturális evolúció rctegtani-időrendi adatai és az ember, aki maga is része, terméke kultúrájának, az ún. archeosztrati gráf iához vagy kronológiához tartoznak. Az embernek az örökösen változó környezethez való alkalmazkodása, adaptációja mindig is a kultúrája révén, annak közvetítésével valósult meg. Az éghajlati-őskörnyezeti és kulturális változások együttes, komplex megragadása a lito-, bio- és archeosztratigráfiával, illetve A puhatcstüekre alapozott rétegtani és környezeti adatok az alábbi munkákból származnak: Krolopp, E. Sümegi, P. 1995; Füköh, L. - Krolopp, E-Sümegi, P. 1995.