Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)
MÁSODIK RÉSZ EMBERELŐDÖK ÉS KÖRNYEZETÜK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON
A mintegy két és fél millió évvel ezelőttöl számított földtörténeti negyedidőszak (kvarter) két kort, a jégkort (pleisztocén) és a jelenkort (holocén) tartalmazza. A pleisztocén és a holocén közötti határ a napjainktól számított tízezer évvel ezelőtt volt. A pleisztocén kor három részre, alsó- , középső- és felső-pleisztocénre tagolódik. A felső-pleisztocén kezdetét kétféleképpen is meg szokták határozni. Lehetséges az utolsó előtti eljegesedési maximum (glaciális) időszakától (kb. 130-140 ezer évtől), vagy az utolsó felmelegedés (interglaciális) melegcsúcsától (120-125 ezer évtől) számítani (12. ábra). A felső-pleisztocén és a korai holocén időrendjét leginkább a radiokarbon módszerrel (C 14 ), a fák évgyűrűinek vizsgálatával lehet években kifejezni. A relatív időrend (nem években kifejezett idősorrend) meghatározására hagyományosan az ősgerincesekre és a régészeti leletekre alapított rétegtani módszerek és rendszerek alkalmasak. Napjainkban a felső-pleisztocén egyik, az egész Földre kiterjedő korrelációs lehetőséget nyújtó rétegtani módszere a klimatosztratigráfia. Legáltalánosabban a hőmérsékleti viszonyoktól függő delta O 18 izotóp értékeket használják. A klimatosztratigráfia a nagy lehűlési és felmelegedési ciklusokat számokkal ellátott ún. „Emiliani" emeletekben határozza meg. Miután az l-es számot a holocén felmelegedés kapta, így minden továbi interglaciális páratlan és minden glaciális klímaemelet páros számot visel. A felső-pleisztocén és a holocén években kifejezett koradatait általában, és itt is napjainktól számítjuk, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy időszámításunk kezdete 2 ezer évvel ezelőtt volt. 6. klimatozóna - az alpi Riss eljegesedés vége 39 130-140 ezer évvel ezelőtt az Európát borító jégtakarók elérték legnagyobb kiterjedésüket. A Riss eljegesedésnek nevezett glaciális időszak alatt sem borította a Kárpátmedencétjég, területünkön tundrái, erdős-tundrai környezet volt. A Riss glaciálist a Dunántúl északi részén a Süttő 6. lelőhely 10. rétege, Északkelet-Magyarországon az Uppony I. sz. kőfülke 1-3. rétegei jelzik. Utóbbi faunájában megjelenik az örvös lemming, gyakori a szibériai pocok, a nagytermetű ürge, a füttyentő nyúl (Ochotona) valamint a hófajdok (Lagopus). A nagyemlősök között jellegzetes a vadjuh (Ovis ammonpolii csoport) megjelenése, a ragadozók közül a farkas, a kistermetű oroszlán (Leo gombaszögensis), az ősi medve (Ursus deningeri), a növényevők közül pedig a gímszarvas, az óriásszarvas (Megaloceros), a nagytermetű őz és a bölény jelenléte. Az Uppony I.sz. kőfülke glaciális rétegében az üledék löszfrakciójának aránya megnövekedett, ami a lösz általános képződését jelzi ebben az időszakban. 5. klimatozóna - az utolsó interglaciális A megelőző, 6. klímatozónát egy hosszú, alapvetően meleg időszak követi kb. 70 ezer évvel ezelőttig, amikor a következő eljegesedés már bizonyítottan megkezdődött. Ezt a szakaszt, kb. 130 és 70 ezer évek között az 5. klimatozóna fedi le, és öt alzónára (5e-a) tagozódik. 5e, klimatozóna. Az 5. klimatozóna legrégebbi, kezdeti szakasza a 130 és 112 ezer évekkel ezelőtti interglaciális mértékű felmelegedési csúcs, amit 5e zónának, Riss-Würm interglaciálisnak, vagy Eemien-nek neveznek. A Süttő 6. ősgerinces lelőhely legalsó, glaciális faunát tartalmazó szintjéből talajosodással együtt az állatvilág az interglaciálisra jellemzővé alakul át. Eszakkelet-MagyarorA tanulmány klimatosztratigráfiai, gerinces faunisztikai és régészeti összefoglalása nagyrészt követi Kordos, L. - Ringer, Á.\ A magyarországi felső-pleisztocén Arvicolidae-sztratigráfiájának klímato- és archeosztratigráfiai korrelációja. M. Ali. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1989. évről (1991), 523-534. p. munkáját. Emiatt a hivatkozásokat csak az újabb adatok esetében közöljük.
