Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

ELSŐ RÉSZ LEGŐSIBB MÚLTUNK KUTATÁSA ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

I)r. Saád Andor 1904-1977 Saád Andort 1929-ben avatták orvosdoktorrá Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen. A gyógyítás, az orvosi pálya - amelyet mindig alázatos elhivatottsággal gyakorolt - azonban csak egyike volt sokirányú érdeklődésének. Osztatlan vonzalmat táplált a múzeumügy és a múzeológia szinte valamennyi területe iránt. Foglalkozott ősrégészettel, történeti, néprajzi és antropológiai kutatásokkal, és c tématerületekről több tucat tanulmányt jelentetett meg. Az ősrégészet iránti érdeklődése az 1920-as években bontakozott ki, Hillcbrand Jenő oldalán. 1924 és 1973 között számos önálló vagy másokkal közös ásatáson vett részt. Különösen kiemelkedik e munkái közül az Istállós-kői-barlang 1927-es feltárása, ahol először neki sikerült észrevennie, hogy a barlangban az Aurignacien kultúra két, korban különböző szintben található. 1947-ben Nemeskéri Jánossal dolgozott a Szeletában. E munka eredményeként került elő az Istállós-kői Aurignaci-kultúra és a Korai-Szeletai egyidejűségét bizonyító második csont lándzsahegy, a barlang előcsarnoka és oldalága találkozásánál. 1973-ban Hellebrandt Magdolna mellett vett részt a Diósgyőr-Tapolcai-barlang leletmentő ásatásán. Ekkor sikerült először kimutatni nálunk, hogy az ősember a barlang előtti sziklafalak mellett is megtelepedett, a franciaországi sziklaereszekhez hasonló módon. Saád Andor gazdag múzeumi hagyatéka a régibb kőkor kutatás mellett a múzeológia szinte valamennyi területe számára becses értéket jelent. (Ringer A.) Az 1945-től 1976-ig tartó tudománytörténeti időszak kettős arculatú és két rövidebb szakaszból tevődik össze. A kettő határát Vértes Untersuchungen an Höhlensedimenten (Barlangi üledékek kutatása) címen megjelent értekezése jelöli ki.

17 1959-ig szinte töretlenül érvényesült a barlangi lelőhelyek ásatásának az előző évekből származó hagyománya. Ezután azonban éles fordulattal terelődött az érdeklődés a nyíltszíni lelőhelyek felkutatása és feltárása felé. Jól tetten érhető ez Vértes László munkásságában is. Vértes az 1940-es évek végén és az 1950-es években még nagyszabású ásatásokat végzett az Istállós-kői-, a LambrechtKálmán-, a Peskő- és a Petényi-barlangban. Ugyanakkor az 1960-as években már mindössze egy barlangban dolgozott a megyében, a Szeletában. Ez a munka az 1966-ban Miskolcon, a Hermán Ottó Múzeumban rendezett Szeleta-munkaértekezlethez kapcsolódott. 17 Vértesi. 1959.