Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)
ELSŐ RÉSZ LEGŐSIBB MÚLTUNK KUTATÁSA ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON
volt - a franciaországi eredmények - kultúra elnevezések és időrendi szakaszolás - átvételére, adoptálására törekedtek. Az ásatások pedig kevés kivétellel barlangokban folytak. A kezdet-kezdetén úttörő régészeink - őstörténészeink nemigen voltak tisztában azzal, hogy a francia kollégák nem igazi „mackó barlangokban" - ahogyan Kretzoi Miklós, neves paleontológusunk tréfásan nevezi a kutatás alá vett nagy karsztüregeinket -, hanem sziklaereszckben dolgoznak. Ezt az apró tudományos melléfogást később sem korrigálták. Legelső szakembergárdánkból mindenki - Kadic Ottokár, Hillebrand Jenő, Mottl Mária, Saád Andor - természettudományos végzettséggel rendelkeztek. Úttörő kutatóink az 1930-as évek végéig csak a Bükk-vidéken mintegy 30 barlangban végezték el a kitöltések részleges vagy teljes feltárását. A kutatások 1909-ban áttevődtek a Dunántúlra is, ahol szintén a barlangásatások uralkodtak e szakasz végéig. Északkelet-Magyarországon, a történeti Borsod, Abaúj, Zemplén megyékben mindössze néhány szabad ég alatti ősemberi település - Miskolc Avas-tető, Korlát Ravasz-lyuk-tető, Bodrogkeresztúr Henye-hegy - feltárását, illetve feldolgozását végezték el. Ezzel szemben a nagy karsztüregek - Szeleta-, Istállós-kői-, Ballá-, Peskő-barlang, Suba-lyuk - a munkálatok élvonalába tartoztak. Néha a kisebb üregek és kőfülkék - Diósgyőr-Tapolcabarlang, Miskolc-Tapolcai-sziklaüreg, Puskaporos-kőfülke - is szolgáltak meglepetéssel, akár a régészeti, akár az embertani leletanyag érdekességét és jelentőségét tekintve. A szorgalmas és nem egyszer ugyancsak impozáns vállalkozások nyomán 1938-ra három helyütt is - a Balla-barlangban, a Miskolc-Tapolcái sziklafülkében, a Subalyukban - rábukkantak a neandervölgyi ember és a Homo sapiens sapiens maradványaira. Kidolgozták Északkelet-Magyarország archeo-, bio- és 1 i tos z trat i grá fi áj át. Azaz elvégezték a feltárt lelőhelyek rétegei régészeti, őslénytani és kőzetrétegtani összehasonlító értékelését, és leírták ezek időrendjét. Az időszak végére sikerült a mai értelemben vett középső- és felső-paleolitikum kronológiai és kulturális alapvetését megadni, és leleteinket besorolni a francia, nyugateurópai Moustérien - Aurignacien - Solutréen - Magdalénien fejlődési szakaszokba, illetve kultúrkronológiába. A tudománytörténeti s megyei összefüggésben különösen érdekes időszak legfontosabb összefoglaló publikációi, monográfiái a Szeleta-barlangról (1915) 13 , a Suba-lyukról (1938; 1944) 14 továbbá a magyarországi paleolitikumról készültek. Ez utóbbiak Kadic Ottkár (1934) 15 és Hillebrand Jenő (1935) 16 nevéhez kapcsolódnak. 1945-től 1976-ig A második világháború után megújult gárdával indult meg a magyar régibb kőkori régészet munkája. Úttörő szakembereink vagy nyugállományba vonultak, elhunytak vagy - mint Mottl Mária - külföldre távoztak. Mottl Ausztriában vállalt missziót, megalapozva a Graz környéki paleolitkutatást. Az 1910-1940-cs évek kutató nemzedékével együtt tevékenykedők köréből Kretzoi Miklós paleontológus és a miskolci Saád Andor nevét kell említenünk, akik továbbra is aktív szerepet vállaltak. A régész elődöktől Vértes László, Gábori Miklós, Gábori-Csánk Veronika vette át a stafétabotot. 13 Kadic O. 1915. l4 BartuczL. et ai 1938, 1944. 15 Kadic O. 1934. 16 Hillebrand J. 1935.
