Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

ELSŐ RÉSZ LEGŐSIBB MÚLTUNK KUTATÁSA ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

Vértes László megnevezésével élve - a „kétkedés időszaka"

5

, ami 1891-nél oszlik két részre: a „terméketlen viták" és a „miskolci leletek", vagy Hermán Ottó harcának korára. Az előbbi tudománytörténeti szakaszra az jellemző, hogy néhány őskőkorinak gyanított emberi és őslénytani maradvány, vagy kőeszközlelet - mint például a nagysápi emberkoponya, a váci kovakő eszközök, vagy éppen a Nyáry által feltárt aggteleki égett barlangi medve csontok - körül heves viták lobbantak föl. Ám e szócsaták elültével a leletek is feledésbe merültek. így történt ez egészen 1891-ig. Ekkor Bársony János miskolci ügyvéd házának építésekor, alapásás közben a munkások három kovakő leletre - köztük két feltűnően nagy méretű és szépen megmunkált kőeszközre - bukkantak (5. fénykép) A kőszerszámok ,,miskolci leletek", vagy „Bársony-házi" szakócák néven vonultak be a magyar tudománytörténetbe. 1. ábra. Bársony János ügyvéd miskolci háza a Rákóczi utca sarkán A leleteket 1892 karácsonyán kapta meg Hermán Ottó feldolgozásra. Azonnal átlátta, hogy a magyarországi ősember perdöntő bizonyítékát tartja kezében. Lázas igyekezettel beszerezte Boucher de Perthes és Sir John Lubbock Kelta és diluvium előtti régiségek s A történelem előtti idők című müveit, amelyek már korábban is fölkeltették az érdeklődését. Különösen Lubbock müvének pompás kőeszköz illusztrációi győzték meg igazáról. A tétel hamarosan megfogalmazódott: a Bársony-házi szakócák - az elnevezést a balatoni halászoktól kölcsönözte Hermán - az őskőkor legelejéről valók s a Chelléen kultúrához tartoznak. 5 Vértes L. 1965., 88-90. p.