Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

UTÓSZÓ

UTÓSZÓ Ringer Árpád Könyvünkben - Tisztelt Olvasó - az emberré válás és a történelem legrégibb, őskőkori emlékeit szerettük volna megszólaltatni, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében immár több mint egy évszázada folyó tudományos kutatások fényében. Szerzőtársaimmal együtt úgy gondoltuk, hogy célkitűzésünk csak akkor vállalható az eredményesség reményében, ha földi, de legalábbis európai összefüggésükbe helyezzük az északkelet-magyarországi ismeret-mozaikokat. Ez ma, a globalizáció és az európai egységesülés korában különösen indokolt. Reméljük, hogy munkánk első lépés lehet annak a törekvésnek a megvalósulásában, amely kulturális örökségünk eme értékeit valóban a nagyközönség kincsévé kívánja tenni. A nyugat-európai gyakorlatból számos szép példa áll előttünk, hogy miként lehet legősibb múltunk emlékeit a szórakozva tanulás, a hatékony közmüvelés, a régészeti túrizmus és a sokszínű idegenforgalom részévé tenni. A Borsod-Miskolci Múzeum, a mai megyei múzeum elődje az 1930-as évekig szorgalmazta - hiába - a legtávolabbi múlt, az emberelődök kora bemutatásának szentelt kiállítóhely létrehozását. Ma az őstörténeti-régészeti és élményparkok technikai lehetősége egészen újszerű perspektívát nyújthatnak elődeink szándékainak megvalósulásához.